fight for life

A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön, és ha tudjuk, kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, vége, kezdődik elölről, és mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted.

!

Az emberek egymás legtökéletesebb tulajdonságaiba szeretnek bele, ami végül is érthető, hisz ki ne szeretné egy másik ember legcsodálatosabb vonásait? Pedig nem ettől döglik a légy. Az igazán nagy csel, hogy el tudjuk-e fogadni a hiányosságokat? Őszintén meg tudjuk-e vizsgálni a partnerünk hibáit, és azt tudjuk-e mondani: "Átlépek rajtuk. Kihozok belőlük valamit."

just love me

és szexszel gyógyítják a semmit,és álmodoznak, hogy más a hibás.felnéznek és elkezdik, hogy: NEM FÁJ.

mikor mindenki boldog én akkor hagylak el

Mind a ketten tudjuk, hogy el van ez már cseszve.

Elveszve, összetörve. mint amikor egy üveg leesik, és eltörik. Felkapargathatod a padlóról, kereshetsz ragasztót, ami összetartja, nagy nehezen összeragaszthatod újra, figyelmen kívül hagyhatod, hogy amikor ragasztod össze, néhányszor újra meg újra szétesik. Összeerőszakolhatod a darabkáit, megpróbálhatod visszahozni a régi üveget. Mosolyoghatsz, és tehetsz úgy, mintha ugyanaz lenne. Egy darabig talán működik is. visszateheted a régi helyére, és büszkén elmehetsz mellette, hogy sikerült, de nem tudod hosszú ideig fenntartani ezt az állapotot. Nem hazudhatsz magadnak. Az üveg nem ugyanolyan, és nem is lesz soha többé. Lehet, hogy jön egy váratlan széllökés, és az üveg újra leesik, de most már nem csupán összetörik, hanem szilánkjaira robban szét. Mire felkapod a fejed, már azt sem tudod, hová repültek a darabjai egyetlen pillanat alatt...

tudod, hogy mi ez az ostoba kis szöveg egy üvegről, tudod mit jelent.

scary

Az emberek többségét félelemmel tölti el az öngyilkosság szó, sokaktól hallottam már, hogy sosem lenne képes önszántából megvágni magát.

Szerintem van az a pont, hogy annyira elviselhetetlen a fájdalom, hogy bármit megtennél, hogy enyhüljön. Habár nem mindig fizikai fájdalom, de az agyad az egész testedet elárasztja a méreggel, míg szépen lassan megőrülsz. Abban az állapotban nem lehet racionálisan gondolkozni, csak az van a „beteg fejében” hogy meg kell szüntetnie… bármi áron. Ahogy a hideg penge hozzáér a kidomborodó lüktető érhez, és egyre mélyebbre vésődik a finom bőrben, mígnem már annyira mélyen van, hogy elvágja vértől duzzadt eret. Abban a percben a fájdalom enyhülni látszik és könnyebbség árad szét testben. Van, aki megijed a vértől, és míg nem késő leáll. De a vágások nyomai nem múlnak el egyhamar, még 1 év után is ott lesz a bőrön, és az-az aprócska vonal mindig emlékeztetni fog a vágás előtti és utáni pillanatra, ahogy a hamvas bőrbe vésődött ugyan úgy az agyba is örök életre ott marad a „nyom”. Ahányszor ránéz, a karjára visszajönnek az emlékek… és újra érzi a fájdalmat.

Az első vágásnál elindult az ördögi kör..

Igazatok van. Miért menjek egy olyan ember után, aki már rég más utakon sétál mint én? Mentem egy ideig utána, de aztán két angyal azt mondta, - Fordulj vissza...Megéri ez neked? Azt hiszem még idejében visszafordultam, és köszönöm! Előre a végtelenbe, és tovább!

Tudnod kellett volna, hogy nem bírom elviselni

Bárhogy is próbálom a javamra fordítani a belőle származó sérelmeket, s ha nem is igazán azokat, de a tanulságokat, képtelen vagyok rá. Legalább annyira szeretném visszakapni őt, mint lezárni ezt a gyötrelmes időszakot.

A másik felem tűnt el, a fél önmagam veszett oda öt perc leforgása alatt, nem is tudom, hogy voltam képes ott akkora önuralomra. Azután viszont újra minden összeomlott, nem láttam és nem látok azóta sem. Napról-napra mélyebbre húz. Annyit biztosan tudok, hogy nem tudom lezárni, még. Nem akarom elengedni, mert rettentően félek, hogy örökre eltűnne belőlem, amit tőle kaptam, amit ő jelentett nekem valaha. félek, hogy elhalványodna az énem, aki általa s mellette lettem, és nem maradna belőlem semmi, ami segítene továbbmenni egyedül. higgyetek nekem, jobb most egy helyben állni, néha összerogyni, akkor ülni egy kicsit, mintsem léptenként elesni.

De erőt kell vennem magamon. vészesen fogy az idő. 

Nincs szükségem olyasvalakire az életemben, aki nem akar ott lenni.

...and i need you...

Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövőnk felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat. Otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.

Sorry, this is the truth.

a szerelem csak egy kibaszott illúzió, nem tarthat örökké…

mindegy, hogy páros vagy, vagy páratlan, a por a tüdődben van

Szeretem a jelentéktelen dolgokat.

Például a színes bögréket, vagy ha valakinek esztétikus szünet van a foga között. amikor marad cukor a tea alján, amit ki lehet kanalazni, vagy egy szépen formázott boros poharat. Szeretem még az illatos radírokat, vagy amikor vizes a hajam és a vízcseppek nagy dagadt cseppekben folynak végig a testemen. Szeretem a bevásárlóközpontokban azt az elválasztót a pénztárnál a szalagon. Tetszik, ha egy fiúnak nem vastag a szemöldöke. Imádom, amikor valaki puszit ad a homlokomra. Szeretem, ha valakinek vékony a csuklója és ha kitüremkedik a kulcscsontja. Szeretem lehajtani az autóban a napellenzőt. Szeretem a frissen nyírt fű illatát, és azt is nagyon szeretem, mikor valaki apróságokról is szeret beszélgetni, mert én igen. Szeretem nézni, ahogy az emberek jókat esznek, kacagnak. Szeretek csak úgy feküdni az ágyon a barátommal. Szeretem az új fogkefét. Nagyon szeretek grimaszolni és nagyon tudom imádni, ha valaki szintén sokat grimaszol. Szeretem, ha valakinek kevés az anyajegye, mint nekem, meg a sátor fémleszúróit a lábammal belenyomni a földbe. szeretek mások kezére rajzolni.

Jelentéktelen. ezt a szót viszont nem szeretem.

mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van

Hirtelen felém kapja az arcát, biccent, a márvány konyhapulton dobolnak az ujjai miközben, türelmetlenül várja, hogy felforrjon a víz. A szobája felé indul, én a pultnál ülök az ő fekete ujjatlan felsőjében, megtorpan, megsimítja csupasz karom és rám mosolyog. Megtelek vele, visszamosolygok, de abban a pillanatban meghal bennem minden, - eszembe jut, amikor délután vécére mentem, a tükörbe néztem és percekig gyakoroltam ezt a mosolyt. A sötétben sodródunk, ismeretlen utakon járunk, reménykedve, hogy együtt mindent felfedezünk, és semmi nem számít, hisz szeretjük egymást – a vízfelforrt, beleönti a teás bögréjébe és lassú léptekkel elindul a bőr fotelek felé. Leült a tévé elé és kezével intett, hogy ott a helyem, leültem a vele szemben lévő székre, és csak néztem, ahogy próbálja inni a forró teát miközben a kedvenc filmjét nézi áhítattal. Eljött a nap legkeservesebb része, a tévé előtt ülünk, egymással szemben egy téli péntek estén, a hamutál tele cigi csikkekkel melyet az elmúlt napokban gyűjtöttünk össze. Elbambultam, odajött hozzám és átölelt, elrontottuk, megint. Tudom. Csak mosolygok.  „Egyedül nem megy”

A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.

valentine

Más néven, Bálint nap. Szerintem annyira fölösleges ez az ünnep, úgy mint a karácsony. Miért csak ilyenkor nyalják-falják egymást a párok? Miért csak ilyenkor imádják-szeretik egymást? Miért csak ilyenkor érdemelnek meg egy szál rózsát, vagy meggyes bonbont? Miért? Faszság az egész. Ha valaki igazán szeret, az az év többi napján is ugyan úgy szeret. Jó, az biztos hogy jól esik mindenkinek ha a párjától kap valami apróságot, de istenem. Mi ez már hogy az érzelmekből is ünnepet csinálnak...Karácsony - szeretet ünnepe, és itt a Valentin nap - a szerelmesek ünnepe. Kész vicc. Happy valentine day, ASSHOLES!

Tudom, hogy nem könnyű elviselni, de azért próbáld meg…örökre.

I know you lost your trust

Egy napon mindenről el kell számolni, de mindenről. Ez elkerülhetetlen, amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bűntelen. s ha máglyára visznek, tudd: ártatlan is vagyok, de bűnös is vagyok. S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, és az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bűnös vagy

tehát; én soha soha de soha nem akartam fájdalmat okozni neked, hisz egy annyira csodálatos embert ismertem meg benned, de aztán összekuszálódtak a dolgok, és megbántottalak, megbántottál. Egyrészről sajnálom, nagyon sajnálom, másrészről pedig úgy érzem, hogy lehet neked is át kéne gondolnod, nekem milyen érzés lehetett, amikor láttalak, és hogy milyen most. Fáj. Ne haragudj, hibáztam!