alul csönd van felül lárma,

Nem tudom, mi történik velem. Úgy érzem, elveszítem önmagam, ráadásul úgy, hogy szinte észre sem veszem... Mintha csak néha-néha tenném fel a szemüvegem, és olyankor elcsodálkozom, mennyire tisztán látok - de máskor egyszerűen összefolyik minden, semmiről sem veszek tudomást. Azt teszem, amit eddig elítéltem, csak mert azt hiszem, így jobban leszek majd, bár valójában tudom, hogy ez nem igaz, legalábbis nem őszintén igaz. Hazudok magamnak. Mintha álmomban rájöttem volna valamire, amit ébredés után nem tudok felidézni...

Csodálatos figyelni, ahogy a mások által fontosnak vélt élet-részletek eltörpülnek, hogy a mindennapok kizuhannak belőlem és összefolynak valami ingoványosan biztonságos mindennapi egyszerűségbe. A jegyek, az elmaradt órák, a felszínes beszélgetések világa puha, meleg köddé változik, magába szippant, s én ülök benne mozdulatlanul, szótlanul, hivalkodóan másképp, mint a többiek. Mégis ott vagyok, benne vagyok, általa lélegzem és - ha akarom, ha nem - részévé válok. Csak épp kezelni nem tudom. Csak épp minduntalan kilóg belőle egy-egy hajszálam, egy-egy ujjbegyem.

És ott vannak a vöröses délutánok, kávégőzben, cigifüstben, vagy épp csak egy nagy pohár vízzel. Ott vannak az össze-vissza emberek az össze-vissza székeken, a doromboló, zúgássá halványuló mondatok, hangok, boldogságok és problémák, a sok felszínes és komoly gondolat, a mindennapok egy másik formája - egy másik, formátlanabb, színesebb formája.

És ott vannak az otthoni alkonyok és éjszakák, hidegen, remegőn, a gondolatok átáztatott, jéghideg törülközőjébe csavarva, amikor sötétedéskor inkább alszom, mint elmerüljek önmagamban, így éjszakára alig marad álmom, reggel pedig halálosan fáradt vagyok... Pupilláimban az elképzelt ölelések melegével, bőrömön a képzelt és újra és újra visszaidézett érintések égető, fájdalmas gyönyörével lépek ki az utcára.

Képekből gyúrunk múltat, múltakból gyúrunk képet,

túlságosan különbözünk..

Olyan sok minden történik, és annyit változom. fura. Észre sem veszem, és megutálok helyeket, dallamokat, ízeket, illatokat az emberek és a hozzájuk kapcsolódó emlékek miatt, és megszeretek másokat, újakat, mert szükségem van az újra. az életem és az értékrendem pálfordulást vesz, a környezetem pedig változatlan marad.

nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban,

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved,talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd,hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság.. amit már sosem kapsz vissza!

Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.

mer' igazi balerinák vagyunk

csak a mesékben

Miranda és Fredie nagyon szerették egymást, majd jött egy nagyobb veszekedés az átlagosnál. A lány szülei nem kedvelték a Frediet, s azt mondták neki - Hagy azt a fiút, te jobbat is megérdemelnél. Miranda sírva kiabálta - De én szeretem őt, vele akarom leélni az életem! Fredie pedig mind ezt a halban hallgatta végig, míg a szülők, s a lány az irodába kiabálnak egymással. A fiú megfogja magát kimegy az ajtón, s beszáll a kocsijába. A lány meghallotta az ajtó becsapását, ezért kirohan  - Ne haragudj, nem akartam. - Semmi baj, talán jobb lenne ha szünetet tartanánk, vagy nem is, inkább hagyjuk egymást békén. - De én szeretlek értsd meg! - Viszlát. Fredie elment a kocsijával, s Mirandát egyedül hagyta. Tudni illik Mirandának volt egy búvó helye, ahova mindig akkor bújt mikor valami rossz dolog érte, s csak sírt. Mikor már nem jött semmi könny a szeméből, újult erővel tért vissza otthonába. Elment tehát Miranda erre a búvóhelyre. Egyszer csak csoszogást hall. Hátrafordul, s kit lát? Hát persze hogy az ő szeretett Frediét. - Bocsáss meg nekem Miranda! Örült voltam hogy ilyeneket mondtam...Ne haragudj- mondta. Odamegy Mirandához , s szorosan magához öleli. -Tudod a szót....- mondta Fredie. Miranda pedig folytatta: Örökké együtt.

Pakolok én is és itt hagylak.

Sötét van akkor amikor vége van,rohadt sötét mer' a szem csukva van...

Köszönöm a tegnap estét. Életem egyik legjobb éjszakája volt. HS7, Vad Fruttik, 30Y koncert az egyik barátommal. Minden felgyülemlett stresszt kitomboltam magamból. Imádom az ilyeneket, amikor nem kell félnem a következményektől és úgy ugrálhatok, ordibálhatok, hogy senki nem ítélkezik. Imádtam, hogy felvett a nyakába és úgy tomboltunk végig egy számot és a mellettem álló fiú is felvette a barátnőjét és a lánnyal a hatalmas tömegben csak ketten magasodtunk ki. Ott hírtelen mindenki a másik barátjává válik. Különös, hogy mennyi mindent át lehet élni egyetlen egy éjszaka alatt. Akarok még sok ilyen estét.

A pár sétált a parkban, majd egy hosszas beszélgetés után Anne megszólal: - Most elmondom mi zavar, meghallgatsz? - Igen…válaszolta Michael. - Nos, Michael nem ismerek rád. Hova tűnt? Hova tűnt az a fiú, aki küzdött az álmaiért, aki mindent megtett, s aki megszerezte azt a lányt, aki szinte levegőnek nézte? Hol van? Mert sajnos én már nem tudom ki is vagy valójában. Ez elmúlt napokban, folyamatosan veszekszünk, vitatkozunk, s hánytorgatjuk a dolgokat. Én úgy érzem, ha igazán szeretsz engem Michael, akkor nincs értelme a hánytorgatásnak. Tudom. Sokszor hozzám is kéne használati útmutatás…de…most nem erről van szó. Tudom hogy milyen vagyok külsőleg, s belsőleg. Tudom mik a hibáim, s min kéne csiszolni még. De vannak olyan dolgok, amin sajnos az ember nem tud változtatni, ha akar, ha nem. Én csak annyit kérek Michael tőled, ne legyél erőszakos. Értsd meg, hogyha valamihez nincs kedvem, akkor nincs kedvem. Nem kell erőltetni. S kérlek, vedd figyelembe, hogy nem csak te hozol áldozatokat a kapcsolatunkba. Én is sok olyan dolgot megteszek neked, aminek tudom hogy te örülsz, s de közbe nekem semmi kedvem nincs hozzá, csak te ezeket sajnos nem látod. Ez a baj- folytatta Anne. - Anne, igazad van, bocsájts meg…mondta Michael. Majd a pár megöleli egymást, szorosan, hazamennek, s egy jót dugnak…mintha az mindent megoldana.

egyszemélyes parti. I hate boring Saturday night

buzikás ( :

Lelkem egy elszabadult vonat, ami egy szakadékba tolat

sleepless

megöl

Mintha az Isten játszadozna velem. Mindig visszajátssza ezt az egész dolgot...Olyan ez az egész mintha egy sétáló embert folyamatosan hátra tennél, miközben sétál. Lehet, hogy ennek oka van? Lehet, hogy ez egy jel? Lehet azért teszi újra elém ezeket az akadályokat, mert változtatnom, vagy tanulnom kéne belőlük? És megint itt van a sok megválaszolatlan kérdés. Mire az összes megválaszolatlan kérdésemre megkeresném a választ, addigra már egy üveg koporsóban feküdnék, holtan. Mikor ideges vagyok, a szám nincs kapcsolatban az eszemmel, s ok nélkül mondok, teszek olyat, amit később meg fogok bánni. Tudom, a szavaknak súlya van, de....Sírni fogok a fájdalomtól, mert gyenge vagyok, s az ideg legyőzi a testem. Ilyenkor teljesen egyedül érzem magam, s rám tör a rosszkedv, szomorúság, s a sírás. Az ilyen pillanatokra általában hatásos gyógyír, a romantikus filmek nézése, vagy pedig a rock zenék hallgatása. Ezek a dolgok tartják bennem a lelket. Úgy döntöttem, pár napig antiszociális leszek.