A láz lerontja az érzékelést és megélénkíti a képzeletet.

500 days of summer

154.nap
Tom Hansen: Szerelmes vagyok Summerbe. Szeretem a mosolyát, szeretem a haját, szeretem a térdét, szeretem azt a szív alakú anyajegyet a nyakán, szeretem ahogy néha megnyalja az ajkát beszéd előtt, szeretem a nevetése hangját, szeretem ahogy kinéz, mikor alszik.

322.nap
Tom Hansen: Gyűlölöm Summert. Gyűlölöm a görbe fogait, gyűlölöm a 60-as évek beli frizuráját, gyűlölöm a bütykös térdeit, gyűlölöm azt a csótány-alakú pacát a nyakán, gyűlölöm ahogy rágcsálja az ajkát beszéd előtt, és gyűlölöm a nevetésének a hangját.

(:

Egyszer mind a ketten
meghalunk, és a hátralévő időben - legyen az két nap vagy két évtized - azt
hiszem, kedvesnek kellene lennünk egymáshoz.

Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat. 

http://www.vivatv.hu/music/artists/ultrapop/videos/ultrapop-hurrikan-636730/

tetszik a tánc:O

Jönnie kell!

Bár az agyamat most az egyszer nem sikerült gondosan elzsibbasztanom és kiürítenem, annyi gondolkodni valóm volt, hogy meg se hallottam a dalok szövegét. És közben egyre vágytam, mikor tér vissza a zsibbadás vagy a fájdalom. Mert a fájdalomnak jönnie kell...

A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene.(Akkezdet Phiai)

Ezt most neked..ezt most érted..ezt most rólad..bár nem kérted, de itt van, tessék, belőlem egy darabka..ez az, ami mindig veled maradna..

amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. de a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. ha ad is hangot, az a belső hang. üvölt, de nem hallja más, csak te. olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. ez van a szerelemmel, senki sem érinthetetlen. annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. de amikor eltörik, mégis hallgat. te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

nembirom tovább

már másodjára linkelem de akkor is..szövege!

ma már nem hiszek, hanem élek ...

Tudta, hogy egyszer már volt szerelmes. Egyszer - csakis egyszer -, de az is már nagyon régen volt. Ettől viszont örökre megváltozott az élete. Csak a tökéletes szerelem képes erre, ez az érzés pedig az volt. '

Tartós béke

Annyira ráfüggtem. Hallgatom és jó kedvem lesz, mosolygok és csak a zenére figyelek..rég volt ilyen : /

"...Mindig megújítom magam, bennem napenergia van.."

Igazából szerelem c. film

"Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van,hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket."

Mit meg nem adnék érte, ha egyszer a szemébe
merném vágni: 'Azért vagyok
szomorú, mert kegyetlenül beléd szerettem és ez az érzés
visszafordíthatatlan.'

nem mondom hogy leszarom mert valahol bent érdekel.

Még hányszor döntsem el, hogy kész, vége, feladom?

Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk
és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást.

Rám tört a nosztalgia :D egykis válogatás

neked a rózsaszín kell a tömeglány.

"...nem én vagyok a lány ott benn a fejedben, nem én vagyok a tucat és az eszetlen."

10 dolog amit utálok benned

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,

Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,

Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,

Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.

Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.

Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,

S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,

Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.

oóó alkohol.

"Lehet, hogy az alkohol az ember legnagyobb ellensége, de a Biblia azt mondja, szeresd az ellenségeidet."

"Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését."

"Hogy vagy ?" -elavult.

"Kössz jól." - betanult.

kell ilyen is : D

Furcsa, marcangoló kettősség van bennem.

Talán a sötétben a legmerészebb az ember, akkor adja át magát a legjobban a vágyainak. A sötétben szeretünk a legtisztábban, akor csókolunk a legvadabban, akor ölelünk a legerősebben, akor nevetünk a legfelhőtlenebbül. A sötétben mélyülnek el a legjobban a kapcsolatok: akkor beszélgetsz a legőszintébben. Talán emiatt épp akkor okozod a legnagyobb fájdalmakat, akkor ígéred a legszebbet, és talán akkor hazudod a legnagyobbat...

ez a szerelem lesz az életem.ez a szerelem lesz a végzetem.

Szerettelek és szeretlek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.

Hősök

A kockahas el van vetve, ide sörhas kell,
Akinek van az dobja ki, dobja fel!

"Ha meghalok, az angyalok a dossziém láttán, fejüket csóválják, hogy bizony, ez csúnya látvány."

uuu

Össze vagy zavarodva mégis értesz mindent. Egyszerre vagy boldog és szomorú. Egyszerre lángolsz, és a parázson lépkedsz. Az ellentétek tombolnak benned. Ráncigálnak, szorítanak, belülről feszítenek. Fáj, mérhetetlenül, fáj, de nem törődsz vele. Már nem érdekel. Miért is foglalkoznál a fájdalommal, ami egész életeden végig kísér? Miért érdekelne, mikor érezteti veled, hogy élsz? Fájdalom szüli a kétségbeesést, a fájdalomból születik meg az elfogadás. De el kell fogadnunk a fájdalmat? Meg kellene érteni? Talán nem kellene, de ha nem tesszük, meg csak rosszabb lenne. Az ember akarva – akaratlanul menekül, fut a rossz dolgok elől. Nem tehetünk mást, ha élni szeretnénk. Szeretnénk élni? Akarjuk ezt a fájdalommal teli keserű szenvedést? Akarjuk, mert vannak pillanatok, melyek életben tartanak. Egy élethez elég egyetlen egy őszinte boldog pillanat. Ennyi elég lenne az életben maradáshoz? Talán nem.. akarat is kell. Mérhetetlenül erős akarat, hogy ne feledjük el az emlékeket. Igaz a rosszakat sem szabad kiirtani. Az emlékek alakítanak minket, nekik köszönhetjük, hogy változunk. Oly sok minden bizonytalan az életben. Akkor miért akarjuk őket? Lehet egyszerre a bizonytalant kergetni, és a biztost megtartani? Valakinek talán sikerül. Fáj, annyira fáj. Érzem, ahogy a fájdalom kín cseppjei bennem keringenek. Érzem, ahogy a fájdalom a szívemet ostromolja. Érzem, ahogy a lelkemet akarja birtokolni. Miért akarja mindenemet? Miért akar engem? Miért nem tudom kiűzni magamból? Fáj, fáj, fáj, és fáj. A gondolataimat is csak ez a szó, ez az érzés tölti ki. A tűz gyönyörű lángja, a víz békés hullámzása sem nyugtat meg. Egy képzet, egy ábránd már nem nyújt számomra menedéket. Az éjszaka már nem rejt el, hogy megvédjem. Úgy érzem, egyedül maradtam a fájdalommal szemben, és lassan, fájdalmasan pusztít el. Itt van. Nem menekülhetek. Félek, elpusztít. Itt van. Érzem.

szerelmesnek lenni önzőség.

Igen önző vagyok, mert csak magamnak akarlak, Önző vagyok mert nem akarom hogy másra nézz, Önző vagyok mert azt akarom hogy minden percben velem legyél, hogy csak az én szemembe nézz csillogó szemeiddel, csak hozzám suttogj kedves szavakat,mindent akarok ami veled kapcsolatos...szerelmes vagyok, és a szerelem önzővé tesz..

Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a
másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér
lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa
megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de
mégiscsak múlik.

A mese olyan "helyszínre" viszi el az embert, ahol ritkán jár: a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga a megmerítkezés is felszabadító erővel hat.

valami írás féle.

"És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya."

És ok nélkül ismét írok, nincs célom..nem vezet semmi nincs ihletem. Felbosszant, hogy nem tudok semmit kb magamról. Csak tengek, de úgy isten igazából nem élek. Hiányzik az érzés, hogy a "magam" ura vagyok. Eljárok a barátaimmal "szórakozni". Viszont belefáradtam hogy hajszolom ezt az érzést. Annyi minden kavarog bennem amit nem lehet megfogalmazni..vagyis meglehet, de csak értelmetlen szavakat sorolnék egymás után.Őszinte szerelem, fájdalom, könnyek, igaz barátságok, szülők, idő. Jelen pillanatban ezek az életem részei, az utóbbi kettőt eléggé megelégeltem az utóbbi napokban. Több időt szeretnék és kevesebb szülői figyelmet..15 éves vagyok igen, de tudom mit csinálok. A többi szóról pedig:  a szerelem kell nekem. Boldoggá tesz a szerelmem, elég ha csak meglátom a bérház lépcsőjén ahogy engem vár, egyből mosolyra húzódik a szám. Fájdalom pedig a szerelemhez kapcsolódik..Kell a fájdalom hogy érezd hogy létezel.Könnyek? úgyszintén az érzelmeket szimbolizálja.Igaz barátság a bizalom és a szeretet melyet egy olyan ember iránt érzünk akinek elmondhatunk minden titkunkat és bajunkat ő pedig megértően segít nekünk. Talán végre nem csak ürességet fogok érezni...

Goodbye 

Not enough!

néha beképzelt hülye tuskó.. néha babusgatni való kicsi plüssmackó.

a történet amitól oly annyira félek.

Hát így történt. Azt hittem szeretem és, hogy ő is engem. De kijátszott. Köszönöm. Igen, jólhallottad. Köszönöm, mert megmutattad, hogy akármennyire szeretünk valakit, attól ő még ugyanaz az ember aki volt. Néha még rosszabb is. Vegyünk példának egy párt, ahol a fiú és a lány szeretik egymást. Nagyon. Legtöbbször elsiklanak egymás hibái felett. Tévedés azt hinni, hogy akkor megszünek a hibák, és ezért is olyan boldog a legtöbb pár. Ez nem így van. Az egész csak egy szindarab, egy színjáték. Csupán jóindulatból teszik mindezt, és abban bízban hogy ez a sok jó tett, hit, és önfeláldozás majd visszatérül 'mert ő is szeret' . De mikor elősször becsap, rájössz, hogy csak egy álomvilágot húztál magad köré és, hogy jó színész lenne belőletek.. de igazából nem szerettétek soha a másikat..

reggel *--*

aztán áthajolt a harmatos korláton, és megcsókolta a homlokom.

Mit látsz, ha egy kislány szemébe nézel? Fájdalmat?

Semmiképp sem. Csak önfeled, tiszta szeretetet.

Pénz = boldogság?

Azt mondják a pénz szabadság. Igaz, pénzért vehetsz gyönyörű házat, a legszebb kastélyt, de otthont nem. Pénzért vehetsz társaságot, akik mindig mosolyognak rád, de igaz barátot nem. Pénzért vehetsz partnert, aki melletted van, de szerelmet nem. Pénzért megfizetheted a legjobb orvosokat, de az egészségedet nem. Akkor hol itt a szabadság, ha mindezeket saját magunk erejéből kell megszereznünk?

!!!

A mostban kell boldognak lenni, most kell őrültnek lenni, most kell szeretni, most kell sírni, most kell ölelni.. Az eredendő boldogság jelen van él etetek minden létpillanatában, függetlenül attól, hogy milyen nehézségek várnak rátok a jövőben, hogy bal lábbal keltetek-e fel vagy sem. A problémahegyek mindenki felett tornyosulnak, de mindez csak jövő. A jelenben ott a boldogság, és csak rajtad áll, hogy kérsz-e belőle.

Csak mert az élet egy játék, a játékszabályokkal nem ártana tisztában lenni...

Ki mondja, hogy a szerelem könnyű dolog? Én biztosan nem.

romokban

"Szúrós lett a fekvőhely mert nincs alatta párna, ha nincs válasz a gondokra, ránézel a drogokra, körbenézel körülötted minden ott van romokban"

"...Mert mi meg is éljük azt amiről Ti csak beszéltek..."

Bow Chicka Wow Wow

Mi is az a szerelem?

Vajon az emberek tényleg tudják hogy mi az a szerelem? Tényleg azt érzik,ha a "szerelmükkel" vannak vagy épp csak rá gondolnak? Fura dolog ez. Érezni akarom ,de rájövök ,hogy nem tudom hogy mit is kéne éreznem..Kötődöm és szeretek.Ez lenne a szerelem? A félelem hogy egyszer elveszítem, a feltétel nélküli szeretet, a megbocsátás? Lassan, megfogom tudni..érzem.

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.

tavasz

Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.

vampire diaries

amit mondani készülök, valószínűleg a legönzőbb dolog, amit életem során valaha mondtam. De ki kell mondanom, egyetlen egyszer, csak hogy tudd: szeretlek, Elena. És mert szeretlek, nem lehetek önző veled. Én nem érdemellek meg téged, de a testvérem igen. Istenem, bár ne kellene ezt elfelejtetnem veled.. de ez így lesz helyes.

Rajzolj nekem egy házat és hagyd, hogy éljek benne.
Kívülről úgy nézzen ki, ahogyan én, mintha minden rendbe` lenne.
Rajzolj nekem egy házat, és hagyj benne haldokolni,
Csak ezt a pár vonalat a világodból hagyd nekem birtokolni.

szerelem = lufi ?

A szerelem olyan, mint egy lufi. Megtelik szeretettel, érzelemmel. Ilyenkor az ember lebeg az élet örömeiben, de egyszer csak vége lesz, leereszt. Vagy ami ennél is rosszabb, hirtelen megszakad, kipukkad és minden elszáll, minden ami benne rejlett, minden érzés ami kitölti a szívet, mint a levegő a lufit. Bár nem tűnik el olyan könnyen, vagy nyomtalanul, mint az a lufi ami felszáll az égbe, vagy annál is tovább, a végtelen óriási űrbe, míg ki nem pukkad. Ez bennünk marad örökre, sohasem feledjük el igazán. Ez az érzés mindig ott fog motoszkálni a szívünk rejtélyes mélyén, valahol amit nem tudunk hol is van pontosan csak azt tudjuk: mindig ott lesz ez az érzés a szívünk leges legmélyén.

Álmodtam. Tudom, mindenkivel megesik. De ez nem egy szokványos álom volt. Azt álmodtam, hogy az a fiú, akire mindig is vágytam, azt mondja szeret.