just a dream..

"Álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit. Mert nem kell szembenéznünk a kockázattal, a kudarccal, a nehéz pillantokkal, és amikor megöregszünk, nyugodtan hibáztathatunk másokat - a szüleinket, a férjünket, a gyerekeinket -, amiért nem valósítottuk meg az álmainkat. "

csak a nevemet tudod és a pletykákat.

"A nevemet tudhatod, de az életem nem ismered. Hallhattál arról, hogy miket tettem, de fogalmad sincs róla, hogy min mentem valójában keresztül..."

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert... elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!

Mit jelent a barátság? Létezik egyáltalán az-az igazi őszinte barátság ahol mindkét fél kölcsönösen figyel egymásra és nem használja ki a másikat? Talán valahol igen, talán ehhez a feladathoz is fel kell nőnünk. És egyszer ránk talál az akire szükségünk van.

és a mai adag zene (:

Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcos bál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.

Boldog húsvéti ünnepeket minden kedves látogatónak! Köszönöm az eddigi látogatást ami eddig 807 volt, remélem több is lesz.

Cold as you..

Olyan könnyen felbukkansz néha. S mikor elmész, magaddal viszed a jobbik énemet. Ezért harcolni kezdek, mert muszáj éreznem valamit. Csinálj amit akarsz mert tudom, nem én kellettem neked. Micsoda szégyen,micsoda esős vég adatott ennek a tökéletes napnak. Csak elsétálsz mentegetőzés nélkül, ahogy mindig is. S most ahogy itt ülök és átgondoltam az egészet, rájöttem, soha nem találkoztam még hozzád hasonlóan, rideg emberrel...

"és előálltál egy csodás kis történettel,egy álmodozó rendetlenségéről aki képes volt imádni téged"

Tuti gimi c. sorozat

Vádolhatod a sorsot, a rossz szerencsét, vagy rossz döntéseket jelenlegi helyzeted miatt. Vagy küzdhetsz! a való életben nem mindig alakulnak jól a dolgok, de ez így működik. De ami a legfontosabb, azt kapod amit te is adsz. Hadd intézzek egy kérdést mindannyiótokhoz. Mi a rosszabb? Nem elérni mindazt amire mindig is vágytál vagy elérni, de csak kitalálni nem elég? Életetek hátra lévő része itt dől el az álmokkal, amiket üldözöl a döntésekkel, amelyeket hozol és a személy, aki lenni szeretnél.Életed hátra lévő része hosszú idő. És életed hátra lévő része épp most kezdődik..

Mindenkinek vannak álmai: néha jók, néha rosszak, néha viccesek, néha freudiak. És némely álmunk megvolt egész életünkben. Néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket. Néha ráébredsz, hogy túl szárnyaltad őket. Néha úgy érzed, végre valóra válnak és néhányoknak csak rémálmok jutnak. De nem számít, miről álmodsz, mikor eljő a reggel a valóság beférkőzik és az álmok eltűnnek.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

Unom,hogy azt hiszed ismersz.és belém is látsz

vannak ezek a pillanatok, amiket az emlékezet később óhatatlanul
kirostál - mikor áll az ember mondjuk a pirosnál - egy kocsival, tehát ezen
belül még pontosabban ül, egész pontosan az anyósülésen - ül ez az ember,
és nem  a volánnál és a fejében mindenféle gondolat
motoszkál,  hogy például mi volna, ha az idő megnyílna néha résnyire, és
ezen a résen ilyenkor más pillanatokba lehetne benézni. Ahogy fényképeket
szoktunk nézegetni - csak itt az ember azt mondaná: hoppá! - ekképpen
kiáltana föl az ember, hogy hoppá, hát ki ez a lány ezen a képen? Vajon nem
ismerem még, vagy (istenem!) lehet, hogy ismerem?! Csak ennyire másféle
frizurát hordott itt három évvel ezelőtt? - szóval ugyanolyan könnyen,
ahogy az ember előrelapoz egy könyvben, hogy megtudja, húsz oldallal
később mi lesz a gikszer - ipszilonnal vagy iksszel- Úgy csapnánk föl a jövő
fényképalbumát, és az ember olyasmit látna néha, amivel nem is kalkulált...

 Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy... Te inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó,ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal...

so i love you..

nem fájt, vagyis nem éreztem. olyan volt mintha beadtak volna egy csomó érzéstelenítőt. de úgy látszik, hogy ma elmúlt a hatása. már megint sajog. hogy kell lecsillapítani..?! már minden létező dolgot kipróbáltam, de egyik sem használt. még mindig ugyanott tartok, még mindig szánalmasnak érzem magam. nem múlik. már csak egyetlen dolog maradt. várom, hogy megszűnjön, és addig keresek magamnak egy hiteles álarcot, ami mögé elbújhatok ameddig csak lehet..!

...de időnként a szívednek kell vezetnie, még akkor is, ha oda visz ahová nem lenne szabad.

Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.

sajnálom..

Minden ember hibázhat és hibázik is. De helyes-e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?! Mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.

A nő ötször c. film

"Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy 

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól, "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "el tudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele.

A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt.

nem megy :S

Szüntelenül ellentmondásos érzésekkel küzdünk, és úgy érezzük, szétszakítanak bennünket egymásnak ellentmondó vágyaink: hiszen egyszerre vágyunk a szabadságra és a közelségre. Alig adtuk át magunkat teljes valónkkal a szenvedélynek, a következő pillanatban már meg is ijedünk tőle.

 

tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod.. kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt.

szülinapi ajándék kettőpontnulla

"Van egy lány. Tele hatalmas álmokkal. Kételyekkel. Félelmekkel. Aggodalommal. Bizonytalansággal. Érzelmekkel. Hangulatokkal. Hamis mosolyokkal. Igaz mosolyokkal. Könnyekkel. Határozott véleményekkel. Furcsa szavakkal. Iróniával. Gondokkal. Szeretettel. Szerelemmel. Küzdelemmel. Kitartással. Élettel..." 

újra egy olyan zene, amire ráfüggtem.

(via R.Krisz).thanksandlove

szülinapi ajándék. egypontnulla

könyörgöm, őt vörösbe..beleszerettem.<3

E.T

A hűség nem érzés, hanem döntés.

true love?oh yes!

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit átélek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok..

A szívfájdalmat csak májrombolással lehet enyhíteni.