visszaolvastam pár régi beszélgetést.. alig 1 hónappal ezelőtt még mennyivel másabb volt minden... most meg.. mintha semmi sem történt volna. mintha nem is ismernénk egymást.. komolyan, ennyire még semmi sem fájt.. sok emberrel voltam már így, hogy amilyen hamar megismertük egymást olyan hamar el is távolodtunk egymástól. de ő már az elejétől más volt.. számomra. pár hét alatt túlságosan is megszerettem. és túl fontossá vált számomra. nem lett volna szabad. de hiába akarom elfelejteni. hiába akarom, most nem tudok parancsolni a szívemnek. a szívem csak hozzá húz. ő meg egy egyszerű mozdulattal eltaszít magától. kezdek ezzel egyre szánalmasabbá válni, de hiába minden próbálkozás.. meglátom és a szívem mintha kiakarna ugrani..ez a hiányérzet meg.. minél jobban távolodunk egymástól, annál jobban hiányzik. de ez már nem tudom mi.. ez nem szerelem. ez már több.. vagy nem értem.. mindenki azt mondja hogy felejtsem csak el..jaa. el is felejteném ha olyan könnyű lenne. és.. ezen kár is gondolkozni. az annyi volt. egy túlságosan tökéletes este meg 1 hónap..(U)