Truth is I’m broken, disappointed, alone and can’t trust no thing, no word, or no person. So nothing matters now to me but this.
2011. szeptember 30., péntek
Néha az igazság az, amivel próbálunk nem szembe nézni, vagy épp az igazság változtatja meg az életed.
Néha az igazság az ami sokára jön. Vagy épp azért imádkozunk, hogy az igazság sose kerüljön napvilágra.
Néha az igazság nem úgy hangzik ahogy szerettük volna, de sokáig visszhangzik, azután hogy kimondtuk őket.
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 27., kedd
mindig megbolondítasz baasszameg.
Talán semmiség, de jól esik. talán nagyonnagy semmiség, de vicces. és talán...pont ez kell most nekem.
valaki, aki nem bánt....
de a rohadt életbe, még mindig szeretlek.
2011. szeptember 24., szombat
hahaa,ez pont találó.
Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.
2011. szeptember 23., péntek
2011. szeptember 22., csütörtök
bassza meg!
Fejünk felett mindig ott lebeg az a torokszorító érzés, hogy mi mégis csak két külön világban élünk. Eszem azt súgja, hogy ez ellen nem tehetek, semmit bármennyire is szeretném...
és valahogy olyan üresnek érzed magad, mintha elvesztettél volna valamit, és csak arra vágysz, hogy felmehess a szobádba, elbújhass a világ szeme elől, és végigalhasd a következő 365 napot, 52 hetet, 8760 órát, 525600 percet, 31 536 000 másodpercet, és minden egyes lélegzetvételt, amit nélküle töltesz el...
de muszáj jónak lennie így is...
2011. szeptember 19., hétfő
2011. szeptember 18., vasárnap
2011. szeptember 16., péntek
nem pazarlok több lapot rád.
majd nem, 3 keserves év...hol boldogság, hol szomorúság.
lezártam ezt az egészet most már. néha úgy éreztem, mintha barátok lennénk, néha mintha több mint barátok lennénk, és néha, mintha teljesen idegenek lennénk...
most már tudom, hogy bármi is legyen, te voltál a legrosszabb dolog, ami történhetett velem..:)
köszönöm az emlékeket, nem fogok elfelejteni semmit. sem azt, milyen boldog voltam amikor írtál, sem azt, amikor éjszaka leveleztünk, amikor a balatonról írtam, amikor kecskemétről, hogy milyen kedves voltál velem, hogy haragudtál rám(?), hogy amikor találkoztunk, mennyire izgultam, hogy meséltem rólad egy csomót,hogy mennyi mosolyt és mennyi bánatot okoztál, egyetlen mosolyt, egyetlen tekintetet, egyetlen érintésedet sem fogom elfelejteni. Bár eltudnám és semmire sem emlékeznék.
talán nem két órába került feldolgoznom, de már nem vagy ott nagybetűkkel a csuklómon, és kapkodó ceruzavonásokkal a falamon, és igen, most már nem te vagy a mosolyom oka, szomorú voltam egyetlen estét miattad, de nem leszek többet. azért mert már csak egy idegen vagy számomra.
Ui: és ne hidd hogy érzek irántad még a gyűlöleten kívül valamit és remélem a jövőbeli barátnőd a szülinapodon fog szakítani veled (üüüzenetben)!seggfej.
2011. szeptember 15., csütörtök
2011. szeptember 14., szerda
2011. szeptember 13., kedd
Azt hittem, hogy könnyebb lesz. Őszintének lenni nehéz…azt hinné az ember ez természetes, de nem. Helyzettől függ. A megfelelési kényszert már kiskorom óta belém nevelték. Ha valami nem tetszik, fogd be és helyeselj, könnyebb egyetérteni még akkor is, ha Te nem úgy gondolod. Viszont, ha valaki ismer és tudja mikor „füllentesz”, kemény dió megmondani neki őszintén a dolgokat. Aaaaaaaaaaaaaaateljeskáosz.
2011. szeptember 12., hétfő
2011. szeptember 11., vasárnap
say hello to goodbye
A fájdalmon elnehezítette testem. Mintha súlyos köveket raktak volna rám. A keserűség, mint valami fekete árny a sötétből, belém költözött. Erre az érzésre nincs megfelelő szó. Semelyik melléknév nem tudja visszaadni azt a kínt, ami elhatalmasodott rajtam. Újra azt éreztem, hogy egyedül vagyok, hiába állt előttem. Lelkem mélyén összezuhantam. Ő is fájdalmat okozott… olyat, mint Én neki. Sós könnycseppek utat törtek maguknak, bármennyire is próbáltam megakadályozni. Nem akartam hogy ismét lássa a gyengeségem. Ahol ültem épp ráláttam a holdra. Miközben néztem a düh és a keserűség egyre jobban kezdett a felszínre törni, de én csak ültem csendben. Elfordultam tőle, hogy ne lássa az arcom. Ismer már jól, tudja minden apró rezdülésem okát. Értéktelennek éreztem magam, olyannak aki senkinek nem kell, mint egy rongycsomó, amit félredobtak a sarokba...
2011. szeptember 10., szombat
Yes mom, I ate.
I dont know if i have an ED. I obsess about eating foods and eat less than normal amounts of calories for a week, that usually ends with a FUCK IT. I’m fat anyway and leads to a series of binges for a week which equals me gaining all the weight back I had just lost. This then leads to me crying over stunning girls all over tumblr and going back to my diet. The cycle never ends.
2011. szeptember 9., péntek
Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj, soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál.
2011. szeptember 8., csütörtök
Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat? Why am I so fat?
2011. szeptember 7., szerda
részlet..
...Aláírom nem tipikus férfi, sok olyan dolga van mely előttem rejtély. Talán az is marad. Annyira fiatal vagyok, néha úgy hiszem elég idős vagyok és sokat tapasztalt, de rá kellett jönnöm, hogy cseppet sem hasonlítok az elképzelésemre. Kis csitri vagyok, Ő pedig a "felnőtt" komoly férfi aki olykor gyerek. Szeretném érteni őt. A felfogását és azt az érzést ami hozzám köti. Ha egyáltalán köti valami. Szeretet? Szerelem? Szex? Emlékek?
Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy csak a szex miatt és elfog dobni, de mástól is megkaphatja. Szóval éreznie kell valamit. Tudja jól, hogy Én komolyra tervezek. Bár ember tervez, Isten végez...Kétségek mardossák romlott lelkem. Romlott, gonosz és szeretettre éhes. Néha kirakatbábu vagyok. Érzésektől mentes, hideg nő. Máskor pedig egy szeretet hiányos kislány..
Szex Love Control Vanity
Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy csak a szex miatt és elfog dobni, de mástól is megkaphatja. Szóval éreznie kell valamit. Tudja jól, hogy Én komolyra tervezek. Bár ember tervez, Isten végez...Kétségek mardossák romlott lelkem. Romlott, gonosz és szeretettre éhes. Néha kirakatbábu vagyok. Érzésektől mentes, hideg nő. Máskor pedig egy szeretet hiányos kislány..
Szex Love Control Vanity
2011. szeptember 6., kedd
'megtörtént már veled, hogy hiányzott valaki akinek nem kellett volna? ürességet éreztél a szívedben egy dal hallgatása közben? szükséged volt valakire akiről azelőtt azt hitted, nem számít neked? táncoltál az örömtől, mikor újra hallhattad a hangját? nevettél mikor a bolondságaitokra gondoltál? mosolyogtál, miközben
visszaemlékeztél a nevetésére? olyat szerettél akit nem lett volna szabad...'
Vajon mit érezhet? Mit akarhat tőlem? Ő is fájdalmat fog okozni? Olyan mocskos és keserű kínt, amilyet Én okoztam neki?!
2011. szeptember 5., hétfő
2011. szeptember 4., vasárnap
2011. szeptember 3., szombat
Yes mom, I ate.
My self esteem is so fucked up, I don’t even know how to accept a compliment anymore. I can’t even think they’re serious, I automatically think they’re making fun of me.
It’s not even about being skinny any more. This is my way out… My slow suicide.















































