Ez az egyik dolog, amit aznap reggel megtanultam: ha átlépsz egy határt és nem történik semmi, a határ elveszti a jelentését. Hasonló ez ahhoz a régi találós kérdéshez, hogy ha egy fa eldől egy erdőben, ad-e valami hangot, ha senki nincs a közelben, aki hallja.

Egyre messzebb és messzebb húzzuk meg a határt, és minden alkalommal áthágjuk. Így jutnak el az emberek a világ szélére, ahonnan leléphetnek. Meglepődnél, ha tudnád, milyen könnyű letérni a megszokott pályáról és kirepülni egy olyan helyre, ahol senki sem érhet el. Elveszíteni önmagadat – elveszni. De lehet, hogy nem lepődnél meg. Lehet, hogy néhányan már ismeritek ezt az élményt.

Azoknak az embereknek csak annyit mondhatok: sajnálom.