Különös, hogy az emberek mennyire képesek megváltozni.
Például amikor kisgyerek voltam, egy csomó dolgot imádtam - macskákat, a Torkos Csütörtököt...- Az idő múlásával azonban mindegyiknek megfakult a vonzereje, egyiknek a másik után, és átvették a helyüket a barátok, a csetelés, a mobiltelefonok, a pasik és a ruhák. Végül is, szomorú, ha jobban belegondol az ember. Mintha semmi folytonosság nem volna bennünk. Mintha valami eltörne vagy megszakadna tizenkét vagy tizenhárom éves korunkban, vagy akármikor, amikor már hirtelen nem vagyunk gyerekek, hanem ,,fiatal felnőttek" leszünk, és utána egészen más személyiségként folytatjuk az életünket. Talán kevésbé boldogan. Talán rosszabb emberként.