Szeretném úgy élni az életem, mint egy előkelő, XIX. századi- francia művészfilm főszereplője. Hosszú, fekete hajamat befonva, vagy kontyban hordani, kalapot viselni. Lenge, virágmintás ruhákban, emelt fővel végigsasszézni a macskakövekkel kirakott tereken. A nagyok ellen azzal lázadni, hogy Beatlest hallgatok, tiltott műveket olvasok. A szabadidőmben színházba, múzeumokba, kávézókba járni és olyan alakokkal lógni, akiket nem tűr el az akkori társadalom. A szempilláim a homlokomat súrolnák, amikor kacéran rásandítanék egy férfire, s vörös rúzsom hagyna foltot a kézzel festett porceláncsészén, amiből a vaníliás-áfonyás teámat kortyolom. Egy szólásszabadságért harcoló íróval lenne szörnyen titkos, és egyben eszeveszettül izgalmas kapcsolatom, akivel a nyári estéken a zuhogó esőben mezítláb, kezemben a méreg drága magassarkúmmal szaladnék végig az utcán. A szüleim tudta nélkül író- vagy festőkarrierről álmodoznék, szombatonként kijárnék a városunk melletti tóhoz rajzolni, hogy aztán a műveimet az ágyam meglazult deszkája alá rejtsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése