2012. július 1., vasárnap

eleven a káosz, zavaros a fejed

Az ágyán fekve hallgatta, a nappaliból kiáramló zsivajt. A vodka alattomos ital, hírtelen üt meg, te már csak akkor veszed észre mikor a kertben lévő hintaágyon ülve, a lábad közé hajolva ürítesz ki mindent, amit aznap betermeltél.
A zene egyre erősödött, Sophie csak arra gondolta, hogy milyen buta – itt fekszik a srác ágyában, és titokban vágyva arra, hogy bejöjjön és a takaró helyett őt érezze testén – az öltözéke nem a legmegfelelőbb egy kerti partira. Fekete csipkés szoknyája alig takar, a felső sem a szerény szűz kislány típusba tartozik.
-          Ó mindig is ez volt az álmom, hogy nő vár rám az ágyamban. Csak valahogy ott kevesebb ruhával képzellek el. – mondta, majd mosolyogva ledőlt a lány mellé.
-          Hmm, ezen segíthetünk – majd Sophie kibújt bézsszínű topjából – ez megteszi?
-          Hát, én még a csipkét levenném – átkarolta a derekát és lentebb húzta, a már amúgy is aprócska szoknyát.
A kint szóló zene ritmusára Sophie és Alex dereka együtt mozgott, mintha már évek óta ezt csinálnák.
-          Táncolj nekem!
A lány felállt majd lassú mozdulatokkal táncolni kezdett, hullámos tincseit dobálta, majd a fiút magához húzta és úgy tekerte tovább csípőjét.
-          Tudod mennyire féltékeny voltam Danielre? – suttogta a lány, majd megcsókolta nyakát
-          Láttam, egyfolytában engem néztél, és ha a keze a testemhez ért hangosan nevettél és a poharad után nyúltál.
-          Érezni és látni akarom minden rezdülésed, ahogy levegőt veszel és megemelkedik mellkasod, vagy amikor valami nem tetszik és grimaszolsz. Akarom mindened
Alex szorosan magához vonta Sophiet, a testük forrt a vágytól. Az ágy hullámzott, minden megszűnt számukra, a zenét fülük már nem hallotta. Csak egymást figyelték.
-          10/10,1 – mondta kifáradva. Kék szemei mosolyogtak.
-          Ó megelőztem az átlagot egy tizeddel – nevetett Sophie, majd játékosan megkarmolta a fiú csupasz mellkasát.
Hajnali 4 óra fele járhatott, a nap gyenge sugarai utat törtek maguknak a redőny aprócska lyukain keresztül. Alex ujjai fel-le járkáltak a lány gerinc vonalán…majd az ajtón egy ismerős lány lépett be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése