lassan elmúlik

A játszótér kihalt volt, Sophie és új barátja, az egyik padra telepedtek le iszogatni és kitárgyalni az élet gondjait. Hol Daniel mesélt, hol Sophie. A fiúnak hiányzott a barátnője, minden mondatából jól kivehető volt a fájdalom és az, hogy nem lehet a szeretett lánnyal, mert több száz kilométer választja el őket. Sophie pedig azt a dolgot hiányolta, amit eldobott. Dan hiányérzete múlandó, hisz párja napokon belül visszatér, viszont a lánynak sosem fog már elmúlni ez az érzés. Pótolni akárkivel tudja, de nem lesz teljes. Elgondolkodott és nem tudta biztosra, hogy ez nem csak egy illúzió, amit a veszteség miatt érez. A bor fogyott, a beszélgetések témája több irányt vett.

-          Eszünk egy hot-dogot? – kérdezte Sophie, majd beleszívott füstölgő cigarettájába.

A hot-dogos kocsihoz érve leültek és úgy tömték magukba a még meleg virslis kiflit.

-          Hellobeló – szólt egy ismerős hang.

Daniel felpattant a horgászszékből, hogy köszöntse barátját. A srác mindenkinek odaköszönt mosolyogva, mikor megpillantotta Sophiet, odaintett neki, mosoly és szemkontaktus nélkül. Libabőrt csalt a karjaira a fiú jelenléte, a széken ülve felhúzta lábait, hogy átölelve azokat a térdére támaszthassa állát. Onnantól kezdve, hogy a titokzatos fiú megjött a beszélgetések nagy részében Sophie elveszett, vörös haját tépkedve nézte csendben a többieket. Látta maga előtt, ahogy a testéből - mint ahogy a forró leves gőzölög - áramlik ki a szerelem, a csodálás, a sok fájdalom és minden rossz.

-          Te hogy-hogy ilyenkor még itt? – kérdezte Sophietól

-          Nincs még olyan későn, miért érdekel ez téged?

-          Ja, bocs, hát a kettő az akkor is kettő – mondta fennhangon

Sophie nem szólt semmit csak elővett még egy fehér pálcikát és ajkai közé téve meggyújtotta.

-          Tudod – mélyet szívott cigarettájából – nem értem miért viselkedsz így, ez nem Te vagy – mondta a fiúnak, és arra lett figyelmes, hogy a társaság többi tagja elcsendesülve figyelte őket.

-          Ne mond, meg nekem, hogy milyen vagyok. Elhiheted, tudnék rólad is mondani egy pár dolgot – szólt vissza erélyesen a fiú, érezni lehetett a feszültséget hangjában.

Sophie odafordult Danielhez és visszaadta neki a paprika sprayt, amit a fiú adott neki még az este elején. Megszerette új barátját, látta benne azt az őszinte embert, amit sok mindenkiben nem. Megölelte majd elköszönt. A másik fiúra nézett és megeresztett egy mosolyt, jelezve nem fognak már egymásnak fájdalmat okozni…egyelőre