Szeretnék a konyhában ülni, a piros pöttyös bögrémmel, melyet teletöltenél tejeskávéval, és két kanál cukrot rakná bele. Pedig tudod, hogy cukor nélkül iszom, de te csak morognál, hogy ez így a jó. Álmosan néznénk egymásra és szó nélkül reggeliznénk. Majd a mosatlant otthagyva feküdnénk vissza az ágyba, mondván korán van még. Te már csinálnád a dolgod, hiszen sosem tudsz semmit tenni. Miattam még is hozzászoknál ehhez a nyugtató semmihez és beletörődve karolnál át, és csak feküdnénk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése