Néha csak beraknám egy nagy borítékba az érzelmeimet, és elküldeném neked postán. Szép, gyöngybetűkkel írnám rá a címet és a tartalmát gondosan lezárnám, hogy még véletlenül se hiányozzék egy darabka sem. Lehet, mire odaér már kicsit gyűrött és maszatos lesz, de ne haragudj rám Kedves. Én hófehér papírba csomagoltam lelkem, oly érintetlen és tisztába, mint a te belsőd.  Bár ha kicsit rongyos lesz, pont illeni fog hozzám. Elképzelem, ahogy kiveszed a zsúfolt postaládából és szemed elidőzik a csomagon. Beviszed szobádba és lerakod egy kis asztalkára a sok dolgaid mellé, talán el is felejted. Majd mikor kinyitod, kíváncsian leskelődsz a szerinted üres borítékba, mintha millió színes pillangó szállna ki belőle, úgy szabadulnak ki az érzelmeim. Meghátrálva ellegyezed őket és tátott szájjal állsz. Majd az egyik huncut érzelem megtalálja a szád és azon keresztül beáramlik tested minden apró pontjába. Megtelsz velük. Az érzelmeim a rideg, fekete-fehér belsőd megtöltik színekkel. Pirossal, zölddel, sárgával és minden fajta színnel. Míg végül a lelkem a tiéddel meg nem egyezik és megtelsz velem.