Összevisszaság, Muse, erkély, egyedüllét. Szeretet hiány.

-          Mégis mit csináljak, merre nézzek? – kérdezi Sophie félénken a sötét szobában

-          Csak guggolj le oda – és a szék mögé mutat – és ne mosolyogj.

Sophie követi az utasítást, szűk fekete szoknyájában letérdel a szék mögé és előre néz, miközben a fiú fotózza. Sosem állt modellt senkinek, persze barátnőivel pózolnak, de most zavarba jött, mimikáján feszült volt. Meg akart felelni a fiú elvárásainak, pár perce ismerték meg egymást, mégis a legjobb oldalát akarta mutatni. Sophie mindig is ilyen volt, fontosnak tartotta az első benyomást. Az első találkozások alkalmával, feltette nappali sminkjét és haját is kivasalta. A képek hamar elkészültek, a fiú ráérzett mit-hogyan kell csinálni. Érződött köztük a feszültség, az izgalom, hogy kettesben vannak.

-          Hát köszönöm szépen! – mosolygott Adam-re és az ajtó felé indult. Érezte az arcán terjed a pír, ezért inkább menekülőre fogta.

-          Én köszönöm!

A napok teltek, Adam egyre többet fotózta Sophiet a programok alkalmával, kereste a lány társaságát és titkon Sophie is kereste a lehetőséget, hogy a fiúval szóba elegyedhessen. Vonzotta a titokzatossága és kisugárzása.

-          Még kell ilyen! - kommentetle a fiú képe alá.

-          Holnap még lehet, hogy ilyesmit csinálunk – írt vissza Adam.

-          Benne vagyok!

Sophie mosolyogva lépett ki a teremből, a szobájába érve az ablakba ült és Adam ablakát figyelte. A függöny elhúzódott és a srác is a párkányon foglalt helyett.

 Varázslat. Ez ment végbe azon a héten, néha értelmetlen érezte az egészet – vagy épp betegesnek, ezt mindenki maga döntse el – hiszen elváltak útjaik. Ebben Sophie sosem volt szerencsés, mindig olyan fiúba habarodott bele, aki elérhetetlen volt a számára. Most küzdeni akar, nincs kész arra, hogy csak úgy odébbálljon, hiába mondogatja Adamnak. Mosolyog ha a srác ráír, boldogság önti el lelkét. Nem akar túlzottan megnyílni neki, fél, ha kimutatja érzelmeit elveszíti. Talán így lenne. Szívesen megkérdezné Adamat erről, de inkább nem bonyolítja még jobban az eddig is összekuszált szálakat. Nyomd el magadban Sophie, felejtsd el…vagy csak kapjon egy jelet, hogy tovább küzdjön…