Teendők ( Simon Márton: Dalok a magasföldszintről )

Dobj ki mindent.

Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom, de

mikor csináltuk, voltunk utoljára boldogok.

Csak azt a huszonéves kávéfőzőt ne, bár tényleg ócska és

most már minden nap marad benne – szívben szerelem –

egy kevés. Se azt az ibolya illatú szappant, a spring feliratost,

hiába törtem ketté. És az ágy, az ágyneműhuzatot ne mosd ki,

tedd el, legalább, ha semmi más, a szagom megmarad utánam.

És ne hagyd a falat, az égszínkéket, se a linóleumot,

az apró mintás, semmilyen linóleumot, mennyit néztem,

minden részletéről te jutsz eszembe.

Csak azt a túl magasra tett tükröt ne dobd ki, kérlek,

bár vakul, tied volt, másfél évig, figyelt,

tudom sosem láttál belé, túl magas, homályos,

ne dobd ki, semmi se volt benne, jaj, soha, csak te.