..Mert boldog leszek. Tényleg az leszek. Onnan fogom tudni, hogy mosolyogni fogok rád. Teljes szívemből, ezt megígérhetem. És szeretném, ha Te is ezt tennéd, hogy tudjam vége. Tudod, honnan fogom tudni?

Túlzásnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az, de ebben a pillanatban tőled leszek boldog, vagy egészen szomorú. Ha majd igazán boldog leszek, a virágoktól leszek az, vagy éppen a kék égtől. Az esőtől és a frissen nyírt fű illatától. A nyártól, a téltől, a fagylalttól vagy egy daltól. Egy 5 pettyes katicabogártól vagy egy grillpartytól a barátaimmal. Egy új ruhától és egy kellemes hangtól. Az esti lámpafénytől az utcán, vagy akár egy kellemetlen emléktől. Egy jelentéktelen újságcikktől, vagy egy félelmetes történettől. Váratlan meglepetésektől, a barátaim látványától, a kavicsoktól a lábam alatt, a meleg teától egy hideg napon, néhány kedves szótól, egy zsebkendőtől a legjobb barátnőm esküvőjén, egy fényképezőgéptől egy fontos pillanatban, vagy akár egy rég nem látott ismerős mosolyától..

Ott, és akkor eldöntöttem, hogy a szerelem megéri nekem a szenvedést.

forog a föld (L)

azt akarom!

'..Azt akarom, hogy éreztesd velem, hogy én vagyok az egyetlen lány a világon! Hogy én vagyok az egyetlen, akit valaha is szeretni fogsz..'

"Mi. Egy négyórás beszélgetés röpke 5 percnek tűnik, pár külön töltött nap több hétnek. Itt az ideje, hogy Einstein relativitáselméletét új módon értelmezzük, méghozzá az eszeveszett szerelem nevű tézissel kiegészítve.

"Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd szeressek. Emlékszem, hogy féltem szeretni mielőtt megismertelek, hogy sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket."

what the hell :D

http://www.youtube.com/watch?v=tQmEd_UeeIk&ob=av2nm

" A helyes dolog nem mindig nyilvánvaló. Néha a helyes dolog talán az ami valaki más szerint helytelen.,,

minden napok..és akkormivan?!

nincs ihletem. nemtudom miről tudnék írni itt..semmi kedvem 14:17kor mellesleg hétfő hát 'bravo' újra eljött ez a nap is. egyszerűen a héten ez a legkínzóbb nap(nem mintha a többi nem lenne az) hiszen vasárnap még úgy élvezné mindenki a hétvége lehetőségeit. barátokkal lenni, kéj partikat csinálni..mert erre egy nyamvadt nap nem elég és erre idetolja magát a hétfő. hát nagyszerű. most várhatjuk az újabb lehetőséget egy kiadós pihenésre.

http://www.youtube.com/watch?v=b4vvq2RERQ0&feature=player_embedded


mostnanában írás közben ezt hallgatom folyamatosan..Hangulatomtól függetlenül. Ez a szám olyan hogy becsukom a szemem és letudok vetíteni úgymond egy teljes filmet..a saját bábjaimmal.

Érzelmek (második felvonás)

A kor sajátossága az hogy változunk. Mi változik? A hozzá állásunk a dolgokhoz, cselekedeteink és érzelmeink. Eddig ezeket nem akartam észre venni, tudomást sem akartam szerezni róla. Felemészt a tudat hogy egyre nagyobb a felelősségem és bármit amit csinálok kihat a jelenemre és a jövőmre. Napról-napról, percről-perce csak rosszabb a helyzet, azt érzem hogy a felelősségtől való félelem miatt nem cselekszem, punnyadok. Sokszor lenne kedvem elmenni úgy az éjszaka közepén és csak leülni egy padra, maxon hallgatni a zenét és minden gondolatot elnyomni..egyedül. Lassan az érzelmeim sokasága megőrít, Felbőszít hogy nem bízok magamban és benne..az hogy kutatom a "rosszat" ami-e mámorító boldogság után jön. Felakarok készülni arra, hogy fájni fog és nem akarok szenvedni ,ezért nem nyílok meg teljesen..nem adom neki az egész szívem hiszen mi lesz ha megkapja és nem vigyáz rá?! Ezeket a gondolatokat, érzéseket a bizonytalanság és a szerelem képzi. Fájdalmas és egyben jó. Nem akarom , hogy nekem is azokat a mondatokat mondja amiket a volt barátnőinek mondott. Azt szeretném hogy én különleges legyek neki...ne csak 1 lány. Ó paranoia te átok, rabló, gyilkos,halál,kín és vonzalom..

- egy porcelán baba szeretnék lenni.

- miért?

- mert ő nem érez semmit.

- akkor a szerelmet sem éreznéd,ezt akarod?

- nem..azt hiszem abba belehalnék..

love you szá.

Te is vékony jégen jársz, vakon ütöd a forró vasat,
A saját elméd játszik veled, az ész megbomlik, a tudat hasad,
Cél nélkül teszed a dolgod, mint egy szolga, vagy egy gép,
Mintha pont az hiányozna, amit úgy hívunk, "jövőkép"!

two month (L)

"Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?"

"Elmegyek.. én nem várok, azt hiszem világot látok... Azt mondják sokan mások, van olyan hely ahol kék a tenger és még sírni sem kell..."

"A függőséggel az a helyzet, hogy sosem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idővel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg padlóra nem kerülsz, de honnét tudhatod, hogy mikor kerülsz oda, mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha... lemondani róla sokkal fájdalmasabb."

' Ha szerelmes vagy, meg kell bíznod benne... másképp nem megy. ' 

' Megmutattad a világnak, mit érzel irántam. Ennyi nekem elég. Nem kell, hogy a szívedet is birtokoljam. ' 

Felsóhajtottam. Furcsa, üres érzés volt bennem. Nem rosszféle üresség. Csak az érzékek hiánya, mint amikor már régóta fáj valami, aztán hirtelen rájössz, hogy elmúlt. Olyan érzés volt, mintha mindent kockára tettem volna, hogy itt lehessek egy fiúval,aztán rádöbbenek, hogy pontosan ő az amit akartam.

Érzelmek (első rész)

Az érzelmeink sokaságában nem is tudjuk igazából mit érzünk. Mindig van egy erősebb ami a többit háttérbe szorítja. Ma feltettem magamnak a kérdést az orvosi váróban az 1órás állás és gyerek zsivaj közben.Mi ez az érzelem ami szorítja a mellkasom és nem hagy lélegezni? Ez lenne az a bizonyos boldogság, amit oly régóta vártam? A sok emlék és történés összekuszál mindent, félelmet kelt és megijeszt. Segítségért kiáltanék ,de úgy sem hallaná meg senki. Az arcomon a mimikák hamisak és nem tudom elmondani ,hogy mit érzek. Nem lehet megfogalmazni , hiszen boldog pár kapcsolatban élek, lassan már 2 hónapja. Ő kell nekem ebben biztos vagyok. Nem állítom azt hogy minden tökéletes, hisz mindenki tudja a tökéletes nem létezik. Persze tagadhatjuk, hazudhatunk magunknak, de belül ott van az a nem is tudom nevezhetjük bárminek, ördög,angyal, belső énünk, isteni sugallat, és még sorolhatnám de ez a valami mindig figyelmeztet hogy tökéletes nincs. Rá találtam és egyre jobban kezdünk egymásra hangolódni, rég voltam valakivel ennyire boldog és felszabadult, viszont ha nincs velem valami nyomaszt. Ez pedig azt hiszem a félelem, félek ,hogy elveszítenem egy hibám miatt, vagy talál egy lányt aki jól ír, csinos, és beszédes. Nem hagyna el tudom, annyiszor mondta már, de a múlt béli csalódásaim mindig félelmet keltenek bennem és nem tudom elhinni hogy, hogy szerethet engem egy ilyen srác. ,,olyan vagy mint a másik felem." 

'mi az, ami a döntéseinket irányítja? az érzelem vagy az értelem?
összefügg-e ez a két dolog, vagy csak az egyik lehet domináns?'

'..tényleg nem értek semmit. mi minek az okozata? ki, mikor, miért mond valamit? miért cselekszünk? és miért halogatunk dolgokat? miért töprengünk napokig és máskor miért cselekszünk meggondolatlanul? miért húz fel bennünket megannyi apró bolondság, és miért nem érdekel sokszor semmi? miért hazudunk és miért vagyunk őszinték? miért játszuk meg magunkat mások előtt? miért mások véleménye alapján alakítjuk az életünket? miért teszünk szívességeket, ha a sajátunkat senki sem veszi figyelembe? miért vagyunk önzők? és miért vagyunk önfeláldozók? miért csak mások boldogsága a fontos, a sajátunké pedig nem? mi az oka, hogy egy grimaszból megértjük egymást? mitől vagyunk rengetegszer idegesek? mi az, ami örömmel telít el? miért kérdezek ilyen sokat? csak tudni szeretném a válaszokat. mert kíváncsi ember vagyok. miért vagyok kíváncsi ember...?'

 '..egy nagy film az életünk. hol kalandba illő, hol romantikus, hol vicces és komikus, hol pedig szomorú és drámai. mi alakítjuk és éljük is meg. a szereplők, a helyszínek és a jelenetek folyamatosan változnak. valamikor bővülnek, valamikor eltűnnek. mindig egy-egy személy előtérbe kerül, valaki kevésbé fontos lesz. néha életünk filmje hirtelen megakad. kétségbeesünk, hogy vajon miért? két választásunk van: vagy beolajozzuk a csavarokat vagy hagyjuk a francba, mert nem akarjuk bemocskolni a kezünket. sokszor egyszerűbb a könnyebb utat választani, néha ez a lépés hatalmas hiba..'

Hello szia torokgyulladás

'..csak egy forró csésze teára vágyom és egy kis nyugalomra.

semmi idegeskedés és stressz. ezt szeretném..'

'..a fizikai vagy lelki fájdalom a rosszabb? jelenleg nem tudnék választani..'

Olyan érzésem van, mintha megkörnyékezett volna egy láthatatlan szörnyeteg. Ott lebzsel a szobámban és vár. Vár, hogy mikor csaphat le rám. Éjjelente nem engedi, hogy nyugodtan aludjak. Befolyásolja a kedvem, a hangulatom. Nem enged kitörni a szobám rejtekéből. Folyton visszaránt és körülölel. Ki irányítja? Vagy önmaga szórakoztatásából teszi? Túl erős. Nincs erőm szembeszállni

'..kapcsolj ki mindent fogjál egy papírt

Írd le mit érzel csak ne használj radírt..'

Elgondolkodtál már azon, hogy vajon az életünkben mi alakítjuk a pillanatokat, vagy a pillanatok alakítják az életünket?

Ferme les yeux et le monde devient celui que tu veux.

~ Csukd be a szemed, és a világ olyanná válik, amilyenné akarod.

"It's easier to run

Replacing this pain with something numb

It's so much easier to go

Than face all this pain here all alone

~Könnyebb elfutni, felváltani a fájdalmat valami

kábult érzéssel, sokkal könnyebb elmenni, mint szembeszállni a

fájdalommal, itt, teljesen egyedül"

Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.

Iszonyú jó volt.. ahogyan csókolt ahogy a karja átölelt..

- Nem akartál senki barátnője lenni és most feleség vagy.

- Engem is meglepett.

- Azt hiszem sosem fogom megérteni.Sajnos nekem ez logikátlan.

- Megtörtént.

- Igen,de épp ezt nem értem.Mi történt meg?

- Egyszerűen egy reggel felébredtem és tudtam.

- Mit tudtál?

- Amiben Veled sosem voltam biztos.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny,

nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.

" - Egy kis gondolkodási időt kérek.
- Amíg...?
- Amíg eldöntöm, hogy a szerelem megéri-e a szenvedést."

Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása.
Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben
és adott pillanatban mondja
ki. Ebben a
világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet
őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok. Ha valaki ennek
ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon
sokszor hülyének fogják
nézni és kihasználják. A külvilágban tehát nagyon sokszor nem
lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni. Nem lehet.

Néha azt szeretném, ha valahogy a tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert egy olyan világban élünk, amelyben nincsenek szabályok, és olyan életet élünk,
amelyben nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.

Az emberek mindig azt mondják mosolyogjak, mintha a mosolygás eltüntetné az összes sebet és fájdalmat… hát én megpróbáltam. Megpróbáltam elrejteni az összes keserűséget, és eltakarni a szomorúságot a mosolyokkal… és megtanultam, hogy ha belül fáj, akkor a szíved úgyis megtalálja a módját hogy kimutassa, teljesen mindegy, hány maszkot viselsz.

Legalább engedd meg, hogy angyal legyek a pokolban..

Szerettelek..Még ma is gyakran emlékszem vissza Rád, mikor egyedül vagyok..Mikor senki sem lát. Arra gondolok, ahogyan öleltél, csókoltál, s suttogtad fülembe, hogy kívánsz.. Könnyek gyűlnek a szemembe..Elfog az az érzés és egy pillanat múlva rájövök, hogy már nem szorítasz többé karjaid közé. Nem érzem többé a leheleted az arcomon.. Hogy feladtál engem Ő érte.. és pont érte.. miközben ezerszer mondtad, hogy már nem akarod.. Hogy nem szereted.. Nem hiányzik.. Hogy csak én számítok.. De most mégis egyedül hagytál. Mindezt Miatta. Tudod, néha hiányzol..Úgy érzem bármelyik pillanatban elszakadhat valami és akkor nem bírom többé titkolni..Elerednek a könnyeim és senki sem tud megvigasztalni.. Talán még Te sem..

Én pedig ott voltam, majdnem karnyújtásnyira és mégis ezer mérföldre tőle..

~Mikor a barátok elmennek Mikor a partinak vége Mi még akkor is egymáshoz fogunk tartozni ...

Akkor mondd, hogy nem szeretsz amikor a farmerom gombolod..

" Barát az,aki egy rettenetes napból is tökéleteset tud varázsolni."

'don't leave me, alone..'

Zárkózott embereknek gyakran valóban szükségük van arra, hogy megnyílhassanak, és beszélhessenek érzelmeikről.

"Próbálom tovább tagadni mit érzek belül.."

"So much more I have to say."

"Egyszer majd az én hajóm is befut. Remélem a kikötőben leszek..."

Becsuktam a szemem és mondtam magamban, "csak veled szeretnék lenni"

Taylor Swift - Back to December (L)

http://www.youtube.com/watch?v=jjar7np_wuE&feature=player_embedded

A barátság a legszebb ajándék az élet összes kincse felett ...

Eredet (L)

Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? Mert ott is együtt leszünk.

…Mert jó amikor van egy nagy macid akinek bármit elmondhatsz^^