A kor sajátossága az hogy változunk. Mi változik? A hozzá állásunk a dolgokhoz, cselekedeteink és érzelmeink. Eddig ezeket nem akartam észre venni, tudomást sem akartam szerezni róla. Felemészt a tudat hogy egyre nagyobb a felelősségem és bármit amit csinálok kihat a jelenemre és a jövőmre. Napról-napról, percről-perce csak rosszabb a helyzet, azt érzem hogy a felelősségtől való félelem miatt nem cselekszem, punnyadok. Sokszor lenne kedvem elmenni úgy az éjszaka közepén és csak leülni egy padra, maxon hallgatni a zenét és minden gondolatot elnyomni..egyedül. Lassan az érzelmeim sokasága megőrít, Felbőszít hogy nem bízok magamban és benne..az hogy kutatom a "rosszat" ami-e mámorító boldogság után jön. Felakarok készülni arra, hogy fájni fog és nem akarok szenvedni ,ezért nem nyílok meg teljesen..nem adom neki az egész szívem hiszen mi lesz ha megkapja és nem vigyáz rá?! Ezeket a gondolatokat, érzéseket a bizonytalanság és a szerelem képzi. Fájdalmas és egyben jó. Nem akarom , hogy nekem is azokat a mondatokat mondja amiket a volt barátnőinek mondott. Azt szeretném hogy én különleges legyek neki...ne csak 1 lány. Ó paranoia te átok, rabló, gyilkos,halál,kín és vonzalom..- egy porcelán baba szeretnék lenni.
- miért?
- mert ő nem érez semmit.
- akkor a szerelmet sem éreznéd,ezt akarod?
- nem..azt hiszem abba belehalnék..
love you szá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése