Albert Camus egyszer azt írta ,, Áldottak azok a szívek, amelyek képesek meghajolni. Azok sosem törnek meg."
De elképzelem, hogy ha nincs összetörve, nincs minek gyógyulnia. Ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. És ha nem tanultunk belőle semmit...akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell minden szívnek összetörnie?