A kés nyele csiszolt fekete csontból készült, pengéje bármely borotvánál finomabb és élesebb volt. Ha megvág, talán nem is veszed észre, legalábbis nem azonnal.
A kés már elvégzett szinte mindent, amiért abba a házba hozták, a penge és a nyél is egyaránt nedves lett.
Az utcai ajtó még nyitva állt, bár alig-alig, ott surrant be a kés meg a férfi, aki fogta, s a résen át az éjszakai köd pászmái csúsztak-tekeredtek be a házba.
A Jack nevű megtorpant a lépcsőfordulón. Bal kezével fekete kabátja zsebéből előhúzott egy nagy fehér zsebkendőt, s letörölte vele a kést és amivel fogta, kesztyűs jobb kezét; aztán eltette a zsebkendőt. A vadászat majdnem véget ért. A nőt az ágyon hagyta, a férfit a hálószobában a földön, az idősebbik gyereket rikító színű szobájában a játékok és félkész modellek között. Csak a porontyot kell elintéznie már, a babát, aki még alig totyog. Még ez az egy, és a feladat befejezve.
Megmozgatta az ujjait. A Jack nevű mindenek fölött profi volt, legalábbis ezt mondogatta magának, ezért csak akkor engedélyezi magának a mosolygás luxusát, ha a munkát elvégezte.
A haja sötét volt, a szeme sötét, és a vékonynál is vékonyabb báránybőrből készült fekete kesztyűt viselt.
A legkisebb gyerek szobája a ház legtetején volt. A Jack nevű felballagott a lépcsőn, lába nem keltett neszt a szőnyegen. Benyitott és belépett a padlásszobába. Fekete bőrcipője úgy ki lett suvickolva, hogy fénylett, akár a sötét tükör: látszott benne a parányi, félig telt hold.
Az igazi hold a szárnyas ablakban látszott. Fényét ugyan eltompította a köd, de a Jack nevűnek nem volt szüksége sok fényre. Megteszi a holdfény is. Éppen elég.
Látta a gyerek körvonalát a bölcsőben: a fejét, kezét-lábát és törzsét.
A bölcső oldala magas és rácsos volt, hogy a gyerek ne tudjon kimászni. Jack fölé hajolt, felemelte jobb kezét, a késes kezét, és a baba mellkasára célzott…
…aztán leengedte a kezét. A bölcsőben fekvő alak egy mackó volt. A gyerek sehol.
A Jack nevű szeme megszokta már a sötétet, nem óhajtotta felkapcsolni a villanyt. És a fény amúgy sem olyan fontos. Voltak még más képességei is.
A Jack nevű a levegőt szimatolta. Nem törődött azokkal a szagokkal, amelyek vele jöttek be a szobába, nem figyelt azokra a szagokra, amelyektől nyugodtan eltekinthetett, csak annak a szagára összpontosított, amiért jött. Érezte a gyerek szagát: tejes illat, akár a csokoládés teasütemény, és mellette a nedves, eldobható éjszakai pelenka csípős szaga. Érezte hajának babasampon illatát, és azét a kis gumi valamiét – egy játék, gondolta, majd azt, hogy nem, valami, amit a szájába vehet –, ami a gyereknél volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése