2011. október 29., szombat
2011. október 27., csütörtök
Maybe I know somewhere deep in my soul that love never lasts, and we’ve got to find other ways to make it alone or keep a straight face. And I’ve always lived like this, keeping a confortable distance. And up until now I’d swore to myself that I’m contented with loneliness, because none of it was ever worth the risk.
2011. október 26., szerda
Hurry up and save me!
Néha mélység, néha fellegek, néha remény, néha reménytelenség. Minden megtud változni egy pillanat alatt. Mintha a dobókocka imádott hatosa után egyest dobnánk, és ez mindig megy körbe-körbe. Sosem áll meg. Megválaszolatlan kérdések jönnek elő, újra, amikre nem tudom a választ. Talán nem is fogom. Ez az egész egy reménytelen helyzet…és még rosszabb lesz, érzem. Nem akarom ezt.
2011. október 25., kedd
2011. október 24., hétfő
2011. október 23., vasárnap
2011. október 20., csütörtök
2011. október 19., szerda
2011. október 18., kedd
2011. október 17., hétfő
2011. október 16., vasárnap
"I know that pain is the most important thing in the universes. Greater than survival, greater than love, greater even than the beauty it brings about. For without pain, there can be no pleasure. Without sadness, there can be no happiness. Without misery there can be no beauty. And without these, life is endless, hopeless, doomed and damned. Endless"
2011. október 15., szombat
Különös, hogy az emberek mennyire képesek megváltozni.
Például amikor kisgyerek voltam, egy csomó dolgot imádtam - macskákat, a Torkos Csütörtököt...- Az idő múlásával azonban mindegyiknek megfakult a vonzereje, egyiknek a másik után, és átvették a helyüket a barátok, a csetelés, a mobiltelefonok, a pasik és a ruhák. Végül is, szomorú, ha jobban belegondol az ember. Mintha semmi folytonosság nem volna bennünk. Mintha valami eltörne vagy megszakadna tizenkét vagy tizenhárom éves korunkban, vagy akármikor, amikor már hirtelen nem vagyunk gyerekek, hanem ,,fiatal felnőttek" leszünk, és utána egészen más személyiségként folytatjuk az életünket. Talán kevésbé boldogan. Talán rosszabb emberként.
Például amikor kisgyerek voltam, egy csomó dolgot imádtam - macskákat, a Torkos Csütörtököt...- Az idő múlásával azonban mindegyiknek megfakult a vonzereje, egyiknek a másik után, és átvették a helyüket a barátok, a csetelés, a mobiltelefonok, a pasik és a ruhák. Végül is, szomorú, ha jobban belegondol az ember. Mintha semmi folytonosság nem volna bennünk. Mintha valami eltörne vagy megszakadna tizenkét vagy tizenhárom éves korunkban, vagy akármikor, amikor már hirtelen nem vagyunk gyerekek, hanem ,,fiatal felnőttek" leszünk, és utána egészen más személyiségként folytatjuk az életünket. Talán kevésbé boldogan. Talán rosszabb emberként.
2011. október 14., péntek
someone help!
miért?! miért?! mindig a lehetetlen felé vonz minden. Mindig abba a dologba megyek bele ahonnan sehogy sem kerülök ki jól. A végén csak magamra maradok...egyedül, összetörve. Mindez az én döntésem. Kezd kitörni az a sötétség ami csak nagy vihar után szokott...
szeretembaszki MIÉRT?
2011. október 13., csütörtök
2011. október 12., szerda
Ez az egyik dolog, amit aznap reggel megtanultam: ha átlépsz egy határt és nem történik semmi, a határ elveszti a jelentését. Hasonló ez ahhoz a régi találós kérdéshez, hogy ha egy fa eldől egy erdőben, ad-e valami hangot, ha senki nincs a közelben, aki hallja.
Egyre messzebb és messzebb húzzuk meg a határt, és minden alkalommal áthágjuk. Így jutnak el az emberek a világ szélére, ahonnan leléphetnek. Meglepődnél, ha tudnád, milyen könnyű letérni a megszokott pályáról és kirepülni egy olyan helyre, ahol senki sem érhet el. Elveszíteni önmagadat – elveszni. De lehet, hogy nem lepődnél meg. Lehet, hogy néhányan már ismeritek ezt az élményt.
Azoknak az embereknek csak annyit mondhatok: sajnálom.
2011. október 11., kedd
“ What is an “instant” death anyway? How long is an instant? Is it one second? Ten? The pain of those seconds must have been awful as her heart burst and her lungs collapsed and there was no air and no blood to her brain and only raw panic. What the hell is instant? Nothing is instant. Instant rice takes five minutes, instant pudding an hour. I doubt that an instant of blinding pain feels particularly instantaneous,.
John Green
2011. október 10., hétfő
2011. október 7., péntek
Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem apám faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.
329 napig(pluszminusz napok) még láthatom.. az után pedig el fogok veszni.. Úgy megmondanám neki, hogy maradjon itt.. nem akarom, hogy elmenjen…nem akarom el veszíteni…még nem. Bár most az enyém? Nem…Ő az egyetlen ember az életemben akire szükségem van. Nem tudok mással lenni, nem megy, Minden próbálkozás hiába.
2011. október 5., szerda
2011. október 4., kedd
2011. október 3., hétfő
2011. október 2., vasárnap
2011. október 1., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)



































