Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem apám faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.

329 napig(pluszminusz napok) még láthatom.. az után pedig el fogok veszni.. Úgy megmondanám neki, hogy maradjon itt.. nem akarom, hogy elmenjen…nem akarom el veszíteni…még nem. Bár most az enyém? Nem…Ő az egyetlen ember az életemben akire szükségem van. Nem tudok mással lenni, nem megy, Minden próbálkozás hiába.