könyörgöm

azt hiszem az elmúlt két napban többet imádkoztam még a hívőknél is.

átlagos éjszaka lesz alszom én is végremert többé semmi sem jut eszembe róladcsak marad a megírhatatlan szándékhogy kéne de már nincs mitígy marad meg végül minden amit nem tudok

346

aki megnyugtat, mert
harapdálja helyettem is a szám

Teljenek már ezek a kurva napok

fuck up

fogszabályzó nélküli élet

percenként a tükörnél kötök ki, hogy megnyugtassam magam, még mindig zárt fogsorom van.

Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják

Fáradt, jól eső sóhajtással nyújtózom hatalmas ágyamon, miközben Ocho Macho dúdolja, hogy Jó nekem. Felkontyolt hajamból néhány tincsem szabad utat nyer és arcomba hullik. Lecsukom szemem, az elmém fokozatosan ürül ki, gondolataim csak körülötte járnak. Már-már alvás közeli állapotban két hangos pittyenésre térek magamhoz és gyors mozdulattal felkapom az asztalon pihenő telefont. A nevet látva elmosolyodom és boldogan nyomkodom a választ. Jó lenne most beülni vele egy csendes kávézóba, befészkelnénk egy kétszemélyes bőrfotelbe, és míg ő a teáját cukrozná kérdőn nézne rám, hogy-hogy vagyok képes délután is kávét inni, majd csak ülnénk ott és órákat beszélgetnénk a zenéről. Még csak csütörtök van, de a tudat, hogy minden pillanatban közelebb kerülök ahhoz, hogy lássam Őt hihetetlen erőt ad! Te is hiányzol nekem. 

ha kivonlak magamból, a semmi marad

Amióta hazajöttem tőled érzem magamon a parfümöd illatát. Amit már lassan 2 éve imádok. Hátborzongató, összeszorult gyomorral ülök a bőrszékemben, a sötét szobában, melyet csak a laptopom halvány fénye világít be. Most nézz rám, sírok, mint egy gyerek, akarva akaratlanul miattad. Saját magamnak okozok fájdalmat, az illatod minden egyes alkalommal felidéz mindent, annyira fáj, annyira vágyom arra, amit ma visszautasítottam. De nem akarok utolsó utolsót, én ezt mindig akarom, még akkor is ha nem. Úgy érzem, nem tudlak megérinteni elégszer, hogy elvesztésed ne fájjon ismét annyira. Hiányzol bassza meg, hiányzol és tudom nem kéne. A kérdés mindannyiszor ott tekergőzik a nyelvemen, akár egy mérges kígyó, érzem, ahogy a nyálkás pikkelyek fogaim súrolják: miért nem szeretsz már? Végül még sem teszem fel, csak ott gubbasztok melletted, csendben a padon és megkérlek, hogy ölelj át. Próbálok kiáltani, hogy vedd már észre mekkora baj van velem, de mikor rám nézel csak sóhajtasz egyet, mindeközben szívem babszem méretűre zsugorodik és tartom magam a megbeszélthez. Legszívesebben az öledben ülve magamhoz szorítanálak és a mellkasodba olvadva zokognék el neked mindent: Csak azt szeretném, ha a szemembe nézve győznél meg arról, hogy butaság az egész. Őrültség az összes kis rohadt gondolat, ami a fejembe költözött! Hogy figyelj, csak én nagyon szeretnélek szeretni – mondanám hüppögve. Erre te csak fejedet csóválnád, majd megcsókolnál, miközben ujjaiddal letörölnéd az arcomon száguldó kövér könnycseppeket. 

azt hiszem ez a dal is felkerült a kis közös zenéink közé...még hónapokkal ezelőtt

nemén: - ugye tudod, hogy azért zabálsz ennyi sütit, csokit és egyéb kajákat mert ezzel a szexet pótolod? 

én: - ooo igen és maga a földi paradicsom

szöveg!