2012. szeptember 13., csütörtök
Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják
Fáradt, jól eső sóhajtással nyújtózom hatalmas ágyamon, miközben Ocho Macho dúdolja, hogy Jó nekem. Felkontyolt hajamból néhány tincsem szabad utat nyer és arcomba hullik. Lecsukom szemem, az elmém fokozatosan ürül ki, gondolataim csak körülötte járnak. Már-már alvás közeli állapotban két hangos pittyenésre térek magamhoz és gyors mozdulattal felkapom az asztalon pihenő telefont. A nevet látva elmosolyodom és boldogan nyomkodom a választ. Jó lenne most beülni vele egy csendes kávézóba, befészkelnénk egy kétszemélyes bőrfotelbe, és míg ő a teáját cukrozná kérdőn nézne rám, hogy-hogy vagyok képes délután is kávét inni, majd csak ülnénk ott és órákat beszélgetnénk a zenéről. Még csak csütörtök van, de a tudat, hogy minden pillanatban közelebb kerülök ahhoz, hogy lássam Őt hihetetlen erőt ad! Te is hiányzol nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése