A busz tele volt, két-három hely volt szabad mire feljutottam. A menet iránynak háttal foglaltam helyet, így nem láttam a felszálló ismerőst. A telefonomat babráltam szokás szerint, így nem is vettem észre, hogy leült a mellettem lévő üres székre.
- Ó Sophie-ka merre-merre? - kérdezte mosolyogva
- Úristen, szia. Ne haragudj, kicsit bamba vagyok. – feleltem meglepődve.
A gyomromban a lepkék vagy kitudja milyen élőlények mozgásba lendültek. Kerültem tekintetét, tudtam, ha valami féle kapcsolatba kerülök vele, érzéseket válthat ki belőlem, ami nem szerencsés, hisz a barátom régóta nem váltott ki belőlem olyan dolgokat, mint Ő. Lebarnult lábára tévedt a tekintetem, keze a térdén pihent. A fejében lévő ritmusra az ujjai ide-oda mozogtak. Azon kaptam magam, hogy az arcát nézem, bőrhibáktól mentes, tipikus szépfiú, aki ha rá néz egy lányra, a bugyi leolvad róla. Persze én sem vagyok ez alól kivétel, de a 3 méter távolságot elvből megtartottam.
- Meghívhatlak vacsorázni?
- Ajaj, még sosem hívott meg senki. Mond, hogy nem én leszek az-az ember, akinek először főzöl! Nem akarok meghalni!
- Egy ilyen széplánynak még sosem csináltam kaját. Mindent ki kell próbálni Sophie. Na, gyere már, ahogy hallottam a programod úgy sem jött össze. – kék szemeivel szinte mosolygott.
- Erre nem mondhatok nemet. – és a lelkem mélyén ordibáló bűntudat manócskát próbáltam fojtogatni.
A ház kongott az ürességtől. A nevetésünktől lett hangos a nappali, otthon éreztem magam miközben figyeltem a tűzhelynél álló srácot.
- Hmm, fiú még nem főzött nekem ilyen finomat – mondtam, majd felvettem villámra az utolsó falatot
- Picsába! Már vártam, hogy mikor kezdesz el fulladozni! – kacagott.
Amíg befejezte vacsoráját, csendben figyeltem és gondolkoztam vajon mi vezetett ide? Vajon ha a kapcsolatom nem a szakadék szélén lenne, itt lennék? Sors vagy nevezzük bárhogy, így hozta össze. Talán jól döntöttem mikor leszálltam vele a megállónál, ha még sem akkor tanultam belőle.
- Szerintem, amíg nem indulunk, rakok be egy kis zenét, választasz? – indult a szobája felé.
- Aki hamarabb ér be a szobába az választ! – mondtam játékosan.
Veszett lettem, kíváncsiság hajtott és a vágy. Vágyakozás egy jobb dologra, amit megkaphatok tőle.
Persze futás közben ő hagyott nyerni, majd az ajtóhoz érve, megfogta derekam és az ágyba lökött, hogy ne tudjak a gépéhez férni. Kezét elkapva, magammal rántottam és a 3 méter hírtelen 0 lett… Szája a számhoz ért.
- Mit tervezel velem? – kérdeztem nagy szemekkel
- Meglátod, meglátod.
A zene egyre hangosabban szólt a kis hangszóróból, mellkasára támaszkodva hajoltam oda hozzá. Ahogy ajkaim találkoztam az övéivel, éreztem számban a nemrég elszívott arany Marlboro kesernyés ízét.
A buszra ismét felszállva, fáradtan ültünk egymás mellett, fejem a vállán pihent, majd keze a kezembe kulcsolódott. Valami befejeződött, valami elkezdődött.
A buszra ismét felszállva, fáradtan ültünk egymás mellett, fejem a vállán pihent, majd keze a kezembe kulcsolódott. Valami befejeződött, valami elkezdődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése