2012. augusztus 1., szerda

Képtelen vagyok hosszabbat írni. Összevisszaság van bennem

-          A helyzet egyre lehetetlenebbnek tűnik. – mondta Sophie és beletúrt kiengedett hullámos hajába
-          Ne már! Ne hagyd csak úgy, lehet, hogy néha nehéz, de kapaszkodj jó erősen. Küzdj foggal körömmel a vágyadért.
Kávéjában a jegekkel játszadozott és próbálta kitalálni mi lehetne a megoldás. Megbolondult a kiruccanása alatt, minden porcikája vágyik a fiúra, de ennek a beteljesülése szinte lehetetlen. A nap minden percében gondol rá, már-már megállt mondva magának.  
-          Hiányzol! – gépeli üzenet szövegeként, látta a fiú megkapta az e-mailt majd szorgosan gépelni kezdi a választ
-          Menni fog, igaz?
Sophie ezt olvasván nem tudja miben is reménykedhetne, az üzenetváltásaik kétértelműek. Szíve mélyén tisztában van vele, hogy ha eljön a szeptember nem csak a nyárnak lesz vége. Minden este az ágyában fekve terveket sző. Még jobban megbabonázza a fiút, kevés idő van már hátra, addig kell cselekednie. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése