- Héé gyere már ide! – húzott magához.
Átkaroltam derekát és szorosan hozzábújtam. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. 3 hónapja nem beszéltünk, nem köszöntünk egymásnak, ha véletlenül összefutottunk. Most még is a lépcsőn ülve beszélgettünk és zavarunkban csak mosolyogtunk.
- Nem tudom mi ez és hogy mit csinálok – hajtotta le a fejét és csak a cipőjét bámulta.
- Én sem tudom, nagyon fura. – mondtam. – Magyarázd már el ezt az érzelem kitörésedet kérlek.
Nem szólt semmit, megrázta fejét majd elővette cigarettáját.
- Egyszer csak elkezdtél hiányozni. Buliztam, voltak lányok, minden jó volt, hírtelen nem tudtam, hogy mit keresek ott. Képtelen voltam hozzáérni az előttem táncoló csajhoz. Kimentem rágyújtani és akkor döbbentem rá, hogy hiányzol. – a mondta végénél rám nézett és figyelte reakcióm.
- Jézusom, jézusom. – hajtogattam folyamatosan, majd mélyen az ajkamba haraptam
Egy órát beszélhettünk, akarva akaratlanul megérintette felsőmből kivillanó bőröm. Valami újra előtört bennem, talán a hiánya és jól esett hallani – tudni – hogy nem felejtett el. Nem tudom mihez fogunk kezdeni ezek után…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése