Mintha az Isten játszadozna velem. Mindig visszajátssza ezt az egész dolgot...Olyan ez az egész mintha egy sétáló embert folyamatosan hátra tennél, miközben sétál. Lehet, hogy ennek oka van? Lehet, hogy ez egy jel? Lehet azért teszi újra elém ezeket az akadályokat, mert változtatnom, vagy tanulnom kéne belőlük? És megint itt van a sok megválaszolatlan kérdés. Mire az összes megválaszolatlan kérdésemre megkeresném a választ, addigra már egy üveg koporsóban feküdnék, holtan. Mikor ideges vagyok, a szám nincs kapcsolatban az eszemmel, s ok nélkül mondok, teszek olyat, amit később meg fogok bánni. Tudom, a szavaknak súlya van, de....Sírni fogok a fájdalomtól, mert gyenge vagyok, s az ideg legyőzi a testem. Ilyenkor teljesen egyedül érzem magam, s rám tör a rosszkedv, szomorúság, s a sírás. Az ilyen pillanatokra általában hatásos gyógyír, a romantikus filmek nézése, vagy pedig a rock zenék hallgatása. Ezek a dolgok tartják bennem a lelket. Úgy döntöttem, pár napig antiszociális leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése