A pár sétált a parkban, majd egy hosszas beszélgetés után Anne megszólal: - Most elmondom mi zavar, meghallgatsz? - Igen…válaszolta Michael. - Nos, Michael nem ismerek rád. Hova tűnt? Hova tűnt az a fiú, aki küzdött az álmaiért, aki mindent megtett, s aki megszerezte azt a lányt, aki szinte levegőnek nézte? Hol van? Mert sajnos én már nem tudom ki is vagy valójában. Ez elmúlt napokban, folyamatosan veszekszünk, vitatkozunk, s hánytorgatjuk a dolgokat. Én úgy érzem, ha igazán szeretsz engem Michael, akkor nincs értelme a hánytorgatásnak. Tudom. Sokszor hozzám is kéne használati útmutatás…de…most nem erről van szó. Tudom hogy milyen vagyok külsőleg, s belsőleg. Tudom mik a hibáim, s min kéne csiszolni még. De vannak olyan dolgok, amin sajnos az ember nem tud változtatni, ha akar, ha nem. Én csak annyit kérek Michael tőled, ne legyél erőszakos. Értsd meg, hogyha valamihez nincs kedvem, akkor nincs kedvem. Nem kell erőltetni. S kérlek, vedd figyelembe, hogy nem csak te hozol áldozatokat a kapcsolatunkba. Én is sok olyan dolgot megteszek neked, aminek tudom hogy te örülsz, s de közbe nekem semmi kedvem nincs hozzá, csak te ezeket sajnos nem látod. Ez a baj- folytatta Anne. - Anne, igazad van, bocsájts meg…mondta Michael. Majd a pár megöleli egymást, szorosan, hazamennek, s egy jót dugnak…mintha az mindent megoldana.