Freddie-vel a parkban

-          Mi van, ha egyszer csak rájössz, hogy nekünk együtt kell lennünk és én annyit fogok csalódni benned addig, hogy nemet mondok? – kérdezte Sophie elhalkulva

-          Akkor szenvedni fogok, úgy mint most, ismét elfogom veszteni minden célom. A terveim semmisé válnak.

-          Mégsem lépsz, még mindig azt várod, hogy helyetted valaki megoldja a dolgokat. Menekülsz. – nézett Freddie-re.

Hírtelen közelebb lépett felé a fiú, Sophie lélegzet visszafojtva várta, hogy mire készül. Fákkal körülvett park közepén álltak, olyasmi, mint egy tisztás, csak épp a nyüzsgő város szívében.

-          Tudod hogy képzelem az életedet később? – hátra dobja Sophie hullámos tincseit – lesz egy nagy házad, talán fehér vagy bézs színű letisztult stílusú, de még is nagyon szép. A kertben faburkolatos helyiség, virágok is lesznek. A nappaliban hatalmas csillár. Lesz egy férjed, aki nagyon szeret majd hozzád haza járni, és rendes lesz veled. Magasabb lesz nálad, picit izmosabb, mint az átlag és sokak szerint álompár lesztek. Modelkedni fogsz, nagyon híres és keresett topmodell leszel. A férjeddel szeretsz majd utazni. A szobátokban lesz egy óriás térkép, és bejelölve azok a helyek melyeken már jártatok. – meséli csillogó szemekkel, mintha csak az ő terveit szőné. Sophie elmosolyodik, nem az ő műfaja a tervezés, legalábbis már nem az…

-          Freddie ne mondj ilyeneket, az én életem közel sem lesz ilyen, bármennyire is szeretném. Én nem leszek az a lány, aki a mese végén megkapja a hercegét és a fele királyságot.

A fiú megsimította Sophie porcelánbabáéra hasonlító arcát, két keze közé fogta fejét és odahajolt hozzá…

Sophieról leesett a takaró, homlokán néhány veríték szaladt végig. Álom, mely megkeseríti a valódi életet. Hiú ábrándok, mely minden baj okozója. Nem teheti ezt az emberekkel, nem élhet így, boldognak kell lennie most. Kikászálódott az ágyból, majd a régi lejátszóba rakta a karcosra hallgatott lemezt. – Nirvana, 1 éve nem merte meghallgatni. A park jutott eszébe, a meleg fülledt nyári napok. Rémisztő. Pár pillanat múlva a lejátszóhoz lép, nem bírja tovább hallgatni. A lejátszó nem engedett, a lemez forgott tovább és beleszorult a keretbe, majd csak ennyit játszik le folyamatosan.

„Freddievel a parkban”

Sophieról ismét lecsúszott a takaró…   

you never wrote me, you never said that I am important to you and you're afraid of me.

nőből vagyok

(emlős, emberszerű élőlény,

az ellenkező nemet meghaladó

beszédkézséggel és meggyőző-

képességgel rendelkező,

bármilyen érzelmi deficitet

élvezeti cikkekkel, főleg

ruhadarabokkal és ékszerekkel

pótló, magassarkúban is szaladni-

tudó, az ellenkező nem alsónemű-

jében is jólkinéző, fizikai

erényeit saját javára felhasz-

nálni-tudó, az emberek által

hiúnak megítélt, életet-adó

képességekkel rendelkező,

bármilyen, akár hátrányos

helyzetet saját előnyére

fordítani tudó, szepilla-

rebegtetéssel megyönyörköd-

tetni és ölni képes, szugesz-

tív testbeszédet alkalmazó,

kényelmetlen fehérneműt hordó,

elegánsan, minimum 15percet elkéső,

fizikai aspektuma megörzése érdekében

ízetlen, színtelen dolgokat evő,

dirty-dancing-kedvelő,

gyakran empátiát gyakorló,

gyöngeséget és segítségre

szorulást színlelő, néha

kegyesen hazudó, diplomatikus,

de olykor neveletlen, sört

nem pohárból ivó, sírós,

de néha kegyetlen, olykor

fésületlen, de ha kell

csillogó-villogó, egértől

félő, gyávaságot-nem-tűrő,

titokban édességetzabáló, de

közönség előtt komoly ön-

kontrollt gyakorló lény)

if they stop needing you i’ll still need you my dear

one love

everybodys gotta feel something i just wanna feel you my dear

Nagy kövér esőcseppek folytak végig az ablakon. Csak az utcai lámpa fénye és a néha felvillanó villámok ragyogása adott egy kis világosságot a sötét szobában. Az ablak alatti kis szekrényre felülve figyelte a szürke panelházakat. A távoli szobák lámpa fényét vagy a tévé kékes villódzását. Félre értés ne essék, nem egy beteges kukkoló csak az-az egyetlen hely kis szobájában ahol megnyugszik. - amióta felszerelték a redőnyt sosem húzta le, úgy érzi olyankor magát, mint egy dobozban. Elzárva a külvilágtól, olyasmi, mint egy összecsukható Barbie-ház, ha kinyitják, rácsodálkozol a külvilágra. Fények, mozgás, emberek és állatok, viszont ha becsukódik elnyelő sötétség vesz körül. Magadra maradsz - Csak egy zene ment folyamatosan, az öreg poros lejátszó már csak ezt tudja lejátszani, persze ha vette volna a fáradtságot, hogy kitakarítsa, biztos be tudott volna rakni valami mást… valami újat, amit mostanában „zenének” hívnak. Talán Vivaldi mehetett.

Gyűlölte, tudta, jól ha komolyzenét hallgat, akkor a lelki sebei felnyílnak és írni fog. Író volt vagy miféle, de amióta szerelmes lett, de úgy igazán, képtelen volt egy szót is írni, ahányszor magához vette tollát és gyűrött füzetét a szavak - mint amikor ősszel a sárgás elszáradt faleveleket felkapja a szél és messzire repíti – kitörlődtek elméjéből. Annyi mindent meg szeretett volna osztani a füzetével. Boldogságot, nevetést és pici féltékenykedést, de még sem ment neki. Kivéve azt az esős menydörgős napot. Mintha tollát nem is ő irányítaná, írt és írt. Elején még csak egy sima naplóbejegyzésnek indult végül egy levél lett. Órákat írhatott, a sok fájdalom és öröm most már papíron. Voltak ott könnyek lesznek is még, mosolyok és nevetések. Ahogy befejezte a levelet az utolsó betűjénél a zenelejátszó leállt…

Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem!

Ha van egy olyan lány, akinek a kisugárzása taszít, de ő ismeretlenül is be akar nyalni neked, mit teszel? Megpróbálod elfogadni? Jó pofát vágsz és adsz neki egy esélyt? Annyiszor csináltam már ezt, általában az emberek ezt teszik nem? Kedvesek ahhoz, akihez muszáj. De egyszer csak feladod, tudod, megelégeled azt, hogy egy álarcot kell felvenned, mosolyogva találkozni vele és beszélgetni. Mert úgy illik. A mimikám kifejező, sosem tudom elrejteni nem tetszésemet. Flegmának tűnhetek vagy csak beképzelt picsának. A rosszabbik én, de tudok kedves lenni! azért is! 

nemfoglaktőletiltanidenemörülökneki...mégmindig.

  

Amit megtanulhatsz egy hajnalig tartó bulizás során/után:

• véletlenül se jusson eszedbe képet csinálni...bármennyire is jó ötletnek tűnhet..hidd el...másnap már nem fogod olyan vonzónak találni magad mint akkor. 
• ne vegyél fel új cipőt, vagy amit féltesz ( több ezer cipőlenyomat lesz rajta...máskor egy ilyen cipőért a nyomozók mindent megadnának..) 
• harisnyát felejtsd el 
• legyen nálad sok pénz...a kurvákat nem lehet józanon bírni
• ne legyen üres a poharad
• szokd meg hogy fogdosnak 
• mindig legyen nálad egy táska...lehetőleg cipzározd be..(te se akarhatod hogy új iratokat kelljen csináltatni...) 
• élvezd és tombolj
• másnap: aludj amennyit tudsz. 

összevissza

Szerelmesen. Kétségbeesetten. Féltékenyen. Utálva. Sírva. Nevetve. Flegmán. Cinikusan. Mosolygósan. Grimaszolva.

1.

Minden baj okozója az-az átkozott whiskey! Nem sokat vedelt belőle, mégis elvesztette önkontrollját. Pár óra telt el, amióta megérkezett törzshelyére. A cukormentes diétája miatt igencsak hamar mosolygósra itta magát… már megint. Anna mindennél jobban utálta az olyan tini picsákat, akik az alkohol mámorában dobálják le ruháikat, minden szégyenkezés nélkül. Most mégis olyan lánnyá vált. Az ismeretlen alkalmi partnere keze, akit hívjunk Jacknek – mivel a nevét nem tudta, így hű maradt a whiskey nevéhez – egyre jobban csúszott a bugyija felé. Anna azon morfondírozott, ha a srácnak ekkora ujjai vannak, akkor talán a szerszáma sem épp aprócska. Bár az expasija óta csak lúzereket fogott ki, akiknek leginkább a szája nagy. Se tehetségük, se tapasztalatuk. Anna kéjesen mosolygott, ügyet sem vetett a szórakozóhelyen lévő tömeg, fürkésző tekintetére. – bár ezt sosem vallotta volna be, élvezte, hogy megbámulják. – A csodálkozó tekinteteknél sokkal jobban foglalkoztatta Jack szorító már-már fojtogató ölelése. Sehogy sem tudott mozdulni, a fiú lefogta combját és vicsorgó mosollyal nézett a lány melleire. Ann alig várta, hogy kiszabaduljon. A félelemtől kezdett józanodni, élesebben látta játszótársát. Füle zúgott az idegességtől – újabb lúzert fogott ki – már csak abban reménykedett, hogy a srác egy pillanatra enged a szorító ölelésből és ki tud majd bújni a felpumpált „izmos” karok közül. Lány létére meglehetősen határozott személyiséggel rendelkezett – Jack nem tántorodott el Annától, húsos ujjaival arrébb söpörte a lány szőke tincseit és nyálas ajkaival támadásba lendült - Ann úgy érezte a hatalmas terem kezd összezsugorodni, vészjósló csend keletkezett. Bumm-bumm. A lány szíve egyre vadabbul vert, lélegzet visszafojtva és tehetetlenül ült.

- Vaduljunk cicám! – búgta Jack fülébe. Majd mikor a srác felnézett Anna arcára, tekintetében őrület tükröződött – vagy csak felizgult. Pasiknál soha nem lehet tudni – a lány, ahogy exeitől tanulta, szembe köpte a fiút. Aki a meglepetéstől kicsit megtántorodott. Ann felkapta táskáját, majd összeszorított szájjal, nagyokat pislogva indult a kijárat felé. Határozott léptek helyett, 13 centis tűsarkújában faltól falig imbolygott….

Első tanács: Ne maradj egyedül egy ismeretlen férfival…főleg részegen!

még mindig nem tudtam megunni

szakadó esőben, esernyő nélkül hazafutni felbecsülhetetlen.

csak szeress

Az ágyon feküdtünk, a bagófüst, mint egy kígyó körbe vett minket, a nyitott ablakon keresztül az esti hideg beáramlott a meleg szobába. A kék falat bámultam és egyfolytában az esemesen agyaltam. Pár könnycseppet töröltem le arcomról, hogy ő azt ne vegye észre. Sosem szerettem kérdezősködni, sosem szerettem veszekedni.

-          Én szeretlek. – mondtam, a csendes szobában erőteljesebbnek tűnt a hangom, mint gondoltam.

-          Én is szeretlek cuki lány. – suttogta Freddie.

-          Akkor mégis miért írja az a lány, hogy szeret téged? Miért beszélgetsz vele? Nem érted, hogy mennyire rosszul esik ez nekem?! Nem fogom így ezt folytatni, ha ő az életedben lesz, nem megy. Sajnálom. – hisztérikus sírásban törtem ki

Nem fordult még elő, hogy egy fiúnak meg mondjam, mit csináljon, most még is így történt. Freddie nem szólt semmit, megsimogatta arcom és elkomorodott. Percek telhettek el, míg nyöszörögve hozzá bújtam, fekete könnyeim mellkasára hullottak. Éreztem dühét, éreztem nagy hibát követtem el azzal, hogy nem tudtam befogni az általa imádott számat. Gerincem vonalát lágyan simította végig, tudta, hogy kell lenyugtatni, mindig is értett a lányokhoz. A mellkasom visszatért szabályos mozgásához.

-          Nincs közte meg köztem semmi Sophie. Értsd meg végre. Beszélhetnénk még erről órákat. Nem olyan könnyű ez, mint ahogy te gondolod.

-          Tudom, utálom magam ezért elhiheted. Választanod kell. Nem fogok attól rettegni, hogy vajon mikor beszéltek meg egy találkozót. Azt is értem, hogy te csak barátkozol, de a lányok kiszámíthatatlanok. Biztonságban akarok lenni. Érted?! – jelentettem ki határozottan.  – És kérlek, ha rossz napod van, ne rajtam töltsd le a dühöd. A lelkemet ismered jól.

Megdörzsölte szemét, majd ökölbe szorította kezét és teste mellé vonta le. Az illata, a látványa felkavart bennem mindent. A székhez mentem ahova a fekete nyári ruhámat dobta le. Ahogy egy lány gyorsan tud öltözni, úgy felkaptam magamra a cuccomat. A gombóc a torkomban egyre jobban fojtogatott. Önkívületi állapotban léptem az ajtóhoz, a kilincset fogva visszanéztem az ágyon fekvő fiúra.  

- Ha nem változtatsz, nem lesznek összebújós napok, nem lesznek mosolygós napok. Én is megpróbálok mindent megtenni azért, hogy lássam, boldog vagy csak kérlek, éreztesd, hogy tényleg számítok neked. – kiléptem az ajtón, a kapu csapódását már csak távolról hallottam. Futottam, a szám kiszáradt a sminkem elfolyt, a hajam szénakazal. Hírtelen összecsuklott a lábam…az utolsó kép, ami megmaradt a lemenő nap sárga sugarai és Freddie illata. 

én már nem tudom mi van

sorbet strawberry + gossip girl = perfect sunday afternoon 

csak egy mosolyra várt a képzelet

Rájöttem, amikor boldog vagyok az írás nem olyan könnyű, mint máskor. A szenvedés az én ihlet adóm. A jó dolgokról nehéz írni. Sajnálom.

szótlan képek, kinek szépek, kinek nem, szem válogatja szépnek

„Szép vagy!” Hallom lassan 17 éve az emberektől. De egyáltalán mi is a szépség? Mit jelent, ha valaki szép? Kiskoromtól kezdve tudom, a tetszetős kinézettel bármit el lehet érni. Mára ezt hamisnak és helytelennek érzem. Minden ember mástól ájul el. Egy kerekded, bűbájos pofi vagy épp csontos, markáns arc. Telt, avagy karcsú. Behatárolhatatlan hogy kinek, mi a pazar külső, de a legtöbben küzdünk azért, hogy egy-egy ideálnak megfeleljünk.„ Ha netán elhagynál, légyszi, ne egy ilyen csúnya lányért… legalább akkor találj egy szépet.”

Minél többen csak a kinézetre támaszkodnak, a belső értékek egyszer csak eltűnnek. Üresség marad csak és megfelelési kényszer.

féltő elmarás

Rejtegetett sms, barát..nő, féltékenykedés. Nemnemnemenmenemnemnem. Már megint kezdődik és nem tudom hogy mi a legjobb megoldás.. 

anno

Forever and ever Amen

Zuhogott az eső, a berendezett konténer plafonján minden esőcsepp hangos koppanással ért földet. A vodka és a pár üvegsör elfogyasztása után csapzottan feküdtünk az emeletes ágy felső részén. Véletlen érintések, pár másodperces pillantások, szikra. Különös, saját magamon tapasztalni teljesen más, mint egy másik emberen.

-          Jézusom együtt aludtatok! – mondtam másnap reggel.

-          Hé, ti meg megosztottátok egymással a takarót. Különben is, nem volt semmi. – vágott vissza mosolyogva.

-          Hmm szikrázik a levegő, pillangók a hasban? Mert az a hülye vigyor a fejeden mindent elárul.

-          Csak úgy, mint neked.

Mosolyogva megráztam a fejem, és kiültem egy padra. A hajnali csípős időben igencsak fáztam, a fűszálakon még ott volt a dér. Hátat fordítottam a konténernek, még csak 1 napja vagyunk itt és már kezelhetetlen az egész. Elpattintottam cigarettámban a menta golyócskát és kezdődhet a reggeli rutin.

-          Miért szívod azt a szart?! - meglepődve pillantottam fel, hisz az előbb még aludt – Na adj egyet.

-          Mert a cigaretta segít a gondolkozásban, jól esik. – mondtam halkan. – Fáj még? – kérdeztem a hátára mutatva.

-          Nem már nem, de szépen elintézted. – felelt mogorván.

-          Kérlek, ne haragudj, kicsit ideges voltam és különben is, ha nem lennél velem mindig ekkora paraszt nem csináltam volna. – dühöngtem.

-          Nagyon jól tudod miért van így, jelenleg nem tudok változtatni a dolgokon. Lehetetlen.

-          Neked mindig, minden lehetetlen. Sosem csinálsz semmit, csak nyavalyogsz és várod, hogy történjen valami jó. De ha nem teszel azért, hogy olyan legyen, az életed amilyennek elképzeled, akkor csak sajnálni tudlak. – idegesítettem fel magam, eldobtam még füstölgő halálpálcám és bementem a többiekhez.

A három nap tanulságos volt számomra. A varázs egyszer elmúlik, az emberek rájönnek, hogy a herceg nem is olyan, mint amilyennek elképzelték, ráébrednek, hogy a mesékben már nem érdemes hinni.

Holnap ilyenkor már a "drága" osztálytársaimmal Esztergomban leszek. 3 nap szünet. csók puszi.

tisztelet

A napok egyre gyorsabban telnek. Néha úgy érzem, mintha csak ülnék egy fotelben és körülöttem minden fel van gyorsítva. Az emberek sietnek, a napszakok változnak, hol zuhog az eső, hol verőfényes napsütés van. Elvesztem időben és térben. A tegnapi napomra visszagondolva öntött el ez az érzés. A félig üres sörös dobozok az asztalon sorakoztak, a cigaretta füst a teraszt úgy árasztotta el, mint egy őszi reggelen a köd. Mosolyogva figyeltem a székből a többieket, a történetek az életükről, a megbotránkoztató sztorik és a viccek kavalkádja. Miután elindultunk az egyetlen „normális” beülős szórakozóhelyre a városban a hangulat igen lecsökkent, volt ott minden. Sírás, nevetés, dühöngés, megnyugvás. Köszönöm, hogy fontos vagyok neked! Nem tudom, hogy tudsz még mindig így ennyire őszintén szeretni. 

anno

Csupán egy századmásodpercig habozik. Előrébb hajol és rátapasztja a száját a számra. Kikapcsolódik az egész világ, eltűnik a hold, az ég, felszívódnak az utcák is a semmiben. Csak ketten létezünk a sötétségben, élve, létezve, elevenen.

csinálj olyat, hogy másnap szégyeld

Szétrobbanok az érzelmektől! Egyik pillanatban ajkamba harapva mosolygok, máskor remegek az idegességtől. Olyan mulatságos, hogy a lepkék a gyomromban életre kelnek és a fejemen egy hatalmas vigyor éktelenkedik. Az órai levelezések, ahogy a toll kopog a padon miközben írunk, a véletlen érintések, mind-mind fénypontja egy meleg átlagos májusi napnak.

-          Mi újság? Megvagytok R.-el? – hajolt egészen közel, fürkésző tekintetével.

-          Persze, minden a legnagyobb rendben. – feleltem enyhe cinizmussal a hangomban, mire ő a legmeglepőbb módon reagált: felnevetett. Páran felénk kapták a fejüket, mivel a gesztus éles kontrasztot alkotott a csendes tanteremben.

Nem tudom folytatni, nem tudom felfogni, nem tudom és nem is akarom kezelni a helyzetet. 

csak úgy olvadnak a kilók.

45..43..41

neked teremtettek

- De mi van, ha rámegy erre a kapcsolatunk? Ha azt mondja, hogy inkább.. ne. Hogy legyen vége?- zokogtam fel a hétfői nap folyamán legalább ezredszer, miközben anyu magához ölelt.

- Nem lesz vége. Mert szeret. Csak.. bután. Ahogy a férfiak általában szeretni szoktak..

Dühödt mozdulattal söpröm le asztalomról, rajz és novella vázlatokat, ceruzák repülnek majd tompa koppanással földet érnek. Velük együtt én is földet érek. Világosszürke pulóverem ujját összemaszatolja az arcomon lecsorgó fekete szemfesték. Talán tényleg igaz, a múlt bármikor visszatérhet. Leginkább ha boldog vagyok, ha minden rendben van az életemben ,de egy aprócska dolog felborít mindent. 

Visszatérhet a rózsaszínvattacukor állapot? nagyon remélem.