Szétrobbanok az érzelmektől! Egyik pillanatban ajkamba harapva mosolygok, máskor remegek az idegességtől. Olyan mulatságos, hogy a lepkék a gyomromban életre kelnek és a fejemen egy hatalmas vigyor éktelenkedik. Az órai levelezések, ahogy a toll kopog a padon miközben írunk, a véletlen érintések, mind-mind fénypontja egy meleg átlagos májusi napnak.
- Mi újság? Megvagytok R.-el? – hajolt egészen közel, fürkésző tekintetével.
- Persze, minden a legnagyobb rendben. – feleltem enyhe cinizmussal a hangomban, mire ő a legmeglepőbb módon reagált: felnevetett. Páran felénk kapták a fejüket, mivel a gesztus éles kontrasztot alkotott a csendes tanteremben.
Nem tudom folytatni, nem tudom felfogni, nem tudom és nem is akarom kezelni a helyzetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése