2011. június 28., kedd
Junkies.
"Még egy kortyot a piából, még egy slukkot a pipából, még egy falatot a kenyérből, még egy napot az élettől..."
2011. június 26., vasárnap
2011. június 25., szombat
2011. június 24., péntek
2011. június 23., csütörtök
2011. június 21., kedd
A megbocsátás sosem könnyű. Könnyű elkeseredni. Könnyű gyűlölködni. De a megbocsátás kemény dió. Néha az emberek olyat mondanak, amit nem gondolnak komolyan, vagy olyat tesznek amit nem lehet visszavonni. És néha mi teszünk olyan dolgokat, amiket nem lehet visszavonni. A fájdalommal tápláljuk lelkünket. Mindannyian félünk valamitől. Amilyen a mosdó olyan a törölköző. De nem muszáj a cselekedeteink alapján élnünk. A múlt hibáinak terheit vedd le a vállaidról, és ha ez megvan, akkor a szíved megerősödik. Ez nem jelenti azt, hogy amit tettél, azt elfelejtik. Amit elkövettél azt nem lehet visszavonni és azt sohasem feledik.
2011. június 20., hétfő
Nézd meg magadat a tükörben. Ki néz vissza rád? Az, aki szeretnél lenni? Vagy valami másra voltál hivatott. . . Valaki másnak kellett volna lenned, de valahogy mégsem sikerült? Mondja bárki is, hogy nem lehet, vagy hogy nem fog sikerülni? Mert sikerülhet. Higgy benne, hogy a szerelem rád talál. Higgy benne, hogy az álmaid bármikor valóra válhatnak. Mert ez így van. A boldogságot néha nem a pénz, a hírnév, vagy a hatalom hozza el neked. Néha a boldogságot a jó barátok, a család és egy csendes, békés élet méltóságában találod meg. Higgy benne, hogy az álmaid bármikor valóra válhatnak. Mert ez így van. Nézd meg magadat a tükörben és légy boldog mert megérdemled.
2011. június 19., vasárnap
Már vagy 1 órája ülök a vonaton. Az ablak mellé ültem le, egy négy személyes helyre. Velem szemben a mosolygós unokahúgom, szerintem nem tudja, de nagyon szeretem őt. Sosem tudtam még neki elmondani.. Az IC gyorsan elsuhan az állomásokon, de amikor megáll egy elképesztő látvány tárul elém. Emberek bőröndökkel várakoznak. Néhányan újságot olvasnak, mások fülhallgatóval elszigetelődnek a külvilág zajától, a padnál egy párocska ül..úgy látszik boldogok. A lány barna hosszú haját megfújja a szél, ő pedig nevet, a fiú csak nézi barátnőjét. Mosolyog. Énis elmosolyodok. A látszat, hogy milyen boldogok, valami különös melegséget ébreszt legbelül. Tudom, hogy nem mindig ilyenek ezek az emberek, de az a pár pillanat az ablaküvegen keresztül harmóniát teremt. A vonat pedig megy tovább, a táj és az arcok is változnak. A síkságból hirtelen dombság lesz, a fiatal pár helyett öreg bácsi és néni.Viszont a vonaton ismerősök és ismeretlenek, és senki nem változott. A gyerek zsivaj az idő elteltével hangosabb és élesebb. A zenét hangosabbra vettem hogy halljam a kedvenc számom. Lecsuktam a szemem, de még így is látom az összemosódott oszlopokat. Ez a szám előhozza az emlékeimet. Bámulatos, hogy már egy hangtól ugyan abba az állapotba kerülök mint akkor amikor legutoljára hallottam vagy éppen legelőször. Kiráz a hideg, érzem az ölelését és hogy mennyire hiányzik. És kép szakadás..Elaludtam.
2011. június 17., péntek
Tuti gimi c. sorozat
Ha az ember csak beszél és nem tesz semmit, az olyan mint a kert tele gazzal. És ha a gaz elkezd nőni, mintha a hó kezdene esni. És ha a hó elkezd esni olyan, mint egy madár aki a falon ül. És ha a madár elrepül, olyan mint egy sas az égen. És amikor elkezd üvölteni az olyan, mint egy oroszlán az ajtóban. És ha az ajtó elkezd nyikorogni, mintha hátbadöfnének téged. És amikor ezt a hátad észreveszi...olyan, mint egy bicska a szívedben. És ha a szíved elkezd vérezni, halott vagy..
Punnany Massif
"Első személy egyes számban, lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában, legbelül mindig magányban."
2011. június 14., kedd
Ezt az életet játéknak hívják
Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk. Azt szeretjük, aki bánt minket és azt bántjuk aki szeret...
2011. június 13., hétfő
Azt mondják, úgy hagyjuk el ezt a világot, ahogy megérkeztünk... Meztelenül és egyedül. Ha tényleg semmink nincs, amikor elmegyünk, akkor mit ért az élet? Az határozza meg ,hogy milyen embereket szerettünk? Vagy egyszerűen azok a dolgok, amiket elértünk? Mi van ha elbukunk? Vagy sosem szerettünk igazán? Akkor mi van? Megfelelhetünk valaha? Vagy a lassú kétségbeesés, hogy az életet elpazaroltuk, végül az őrületbe kerget minket?
2011. június 12., vasárnap
Tuti gimi c. sorozat
A legnehezebb dolog a búcsúban az, hogy minden nap újra és újra meg kell tenned. Minden nap ugyanazzal az igazsággal szembesülünk, hogy az élet elsuhan. Hogy az időnk itt rövid, és tisztelnünk kell az elhunytat, jól kell élnünk a saját életünket. Nyugodtnak kell maradnunk, amikor csak lehet és a közös veszteségnek közelebb kell hoznia minket
Rájöttem néhány dologra. Ha az életünk pontosan úgy alakul, ahogy szerettük volna - és állítólag ez a sikeres élet ismérve - nos, ebben az esetben néhányan azt gondolhatják, hogy kudarcot vallottam. Egyvalami számít. Hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket. Tanuljuk meg elengedni a múltat. Ha elönt minket a sötét kétségbeesés, fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe: csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok, és azok a csillagok egyszer majd hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól. Sokszor éppen az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk... Ki tudja, kit hová sodor az élet. Az út hosszú, de végül is... maga az utazás a cél.
Amikor egy dal felidéz egy emléket, amikor a porszemek a napfény felé szállnak, akkor az elvonja a figyelmed. Amikor hallod, hogy a távolban elhalad egy vonat a síneken, azon tűnődsz, vajon hová tarthat... Van, amikor nem számít, ki vagy és hol vagy. Egy apró pillanatra belépsz a mágia világába. Én ebben hiszek.
Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokonlélek, akinek szerelme sosem múlik el, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Kezdjük mondjuk azzal, hogy marcipánból vannak
2011. június 11., szombat
2011. június 10., péntek
2011. június 9., csütörtök
Elhiszem, hogy mindent tudni akarsz, csakhogy a tudáshoz tettek kellenek...Először is döntened kell... ki kell találnod azt, hogy melyik irányban haladsz tovább. Mész tovább az ismeretlen úton, vagy megállsz ezen a ponton. Ha maradsz, ahol vagy, mostantól azt fogod látni, amit látni akarsz, bármit is ábrázoljon a kép, de ha folytatod az utadat, ki tudja, mikor tudod meg, mi van rajta.
Tudom, hogy neked rosszul esik. Ne haragudj! Pont úgy vagyok vele, ahogy te velem, de most tényleg. Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is.... Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.
2011. június 8., szerda
2011. június 7., kedd
2011. június 3., péntek
2011. június 2., csütörtök
2011. június 1., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)











































