Azt mondják, úgy hagyjuk el ezt a világot, ahogy megérkeztünk... Meztelenül és egyedül. Ha tényleg semmink nincs, amikor elmegyünk, akkor mit ért az élet? Az határozza meg ,hogy milyen embereket szerettünk? Vagy egyszerűen azok a dolgok, amiket elértünk? Mi van ha elbukunk? Vagy sosem szerettünk igazán? Akkor mi van? Megfelelhetünk valaha? Vagy a lassú kétségbeesés, hogy az életet elpazaroltuk, végül az őrületbe kerget minket?