Nobody knows how many times I’ve faked a smile, how many times I’ve cried, how many times I’ve been hurt. Nobody knows how many times I’ve had to hold back my tears, how many times I’ve been let down, how many times I’ve been walked out on. Nobody knows how many times I’ve felt like falling apart but I keep it together for those around me, how many times I’ve been kicked when I was down, how many times I scream. Nobody knows how many times I’ve forgotten how it feels to be happy, or how long I’ve been waiting for things to get better. Sometimes I wonder who knows the difference between how I pretend I feel and how I truly feel.

Csak sikerült tönkre tenned azt a napot, amit már oly régóta vártam. Tudom gyerekes, de én azt gondolom, hogy a születésnap egy olyan kivételes alkalom, amikor az ünnepelt fontosnak és értékesnek érezheti magát. Te pedig szétromboltál mindent. Összezuhantam..már kora reggel. Szüntelen csak a fájdalmat éreztem és hogy nem vagyok jó senkinek. Első gondolatom azt volt, hogy kiosztalak és akkor Te is érezted volna egy töredékét annak amit átéltem, de rájöttem Neked nem fájna. Leperegne rólad és tovább szédítenél lányokat ( természetesen az ország különböző városaiban lakókat) és megint Én lennék a hibás. Ezért inkább eldöntöttem..lezárom ezt a hosszú és szenvedéssel teli 3évet, bármennyire is szerettem volna hogy működjön, egyedül kevés vagyok hozzá. Megtettem érted mindent, Te pedig még a negyedét sem voltál képes értem. Fáj, el sem tudod hinni mennyire, de ez kellett ahoz végleg befejezzem Veled és most már sikeresen kitöröljelek az életemből.