Reggeli kávémat szürcsölöm, a szemem alatti sötét karikák erőt vettek magukon és elkezdtek visszahúzódni kókusz és vanília illatot árasztó bőrömbe. Apáék készülődnek a munkába, de közbe engem méreget és próbálja kitalálni milyen volt a tegnap estém.
- Már megint elkéstél! Miért nem vagy ránk soha tekintettel? - kiabál a szobából. Az ilyen alkalmakra kifejlesztett arckifejezésemet öltöm arcomra és elmerülök a gondolataimban. Mintha képeket nézegetnék egy fotóalbumban, előttem van, ahogy az utolsó lépcsőfokról lépek le és megpillantom az ajtónál. Mindketten mosolygunk, gyors csók, ölelés. Kocsival hamar megtettük a gyalog 15-20 perces távot.
- Rendet raktam. – mondta büszkén miközben lábujjhegyen lépkedtünk a szobája felé. A következő kép már az, ahogy fekszünk az ágyban meztelenül és nevetünk és csiklandozzuk egymást. Arccal felém fordult, mosolyogtam és néztem azt az édes szembogarat. Száját az enyémre tapasztotta, gyengéden és lassan. Soha sem csókolt még így.
- Szeretlek – suttogta.
- Én is szeretlek – mosolyogtam. A fülem zúgott, éreztem ahogy a pír terjed az arcomon. Elkezdődött. Visszavonhatatlanul beleszerettem.
Boros-kóla, pizza, sör, szeretkezés, 50 első randi. Kell még, nem akarom, hogy elmúljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése