Ahogy ültem a padban egyedül, és hallgattam a tanár
monoton hangját elgondolkoztam és a füzetembe firkálva képzelődtem.
Elképzeltem, hogy a teraszon cigarettázunk, miközben épp nagyokat fújtatsz,
hogy miért épp ide kell sütnie a napnak. Rajtam csak az egyik pólód van, ülök
és csendesen figyellek. A nikotin és a kávé íze kesernyés elegyet alkot a
számban épp olyat, ami neked minden reggelen. Hamar leég a cigarettánk, és az
ablak tükröződésén nézem magam, te pedig kinevetsz és piroskának hívsz. Majd
megölelsz, és a fülembe suttogsz oly gonoszat és szenvedélyeset.
Kicsengettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése