Tetszett a vér látványa. Ahogy a penge puha bőrömhöz ért, egyre erősödő, már-már jóleső fájdalmat okozva. Nem csuktam be a szemem, látni akartam a megduzzadt csíkokat, még könny sem szökött szemembe úgy, mint régen. Teljesen ridegnek és minden emberi érzéstől mentes lénynek éreztem magam. Pedig volt valami a lelkemben, valamelyik kis kamrába zárva. Mikor elvettem a pengét, vörös színt kapott bőröm, majd pár pillanat múlva a vér előbújt a felsebzett területen. Nem volt sok, csak épphogy megmutatta magát, de volt valami megnyugtató a látványban, mintha a vérrel együtt a bezárt fájdalmak is elhagyták volna testem. Kis részük legalábbis. Tudom-tudom, beteges, de ez marad már csak nekem.