Annyira szeretnék, csak egyszer életemben én lenni a
nagybetűs Bizonytalan. Aki nem ír vissza másodperceken belül, nem szabadítja
fel a délutánját csak, hogy Veled legyen, aki titokzatos marad, aki nem mondja
ki mindig azt, amit érez, aki nem adja be egykönnyen a derekát, akit minden nap
meg kell szelídíteni, aki fél lábbal a földön áll, nem pedig a másikra
támaszkodik. Az ilyen nők annyival izgalmasabbak, és talán ezt is magamban
kellett volna tartanom, mert annyira görcsösen vártam az ellenkezést, hogy a csalódottság
iszonyatos érzése árasztotta el tagjaimat, mikor nem kaptam meg. Talán igaza
van az embereknek, és nem szabadna a férfiakból táplálkoznom, kiegészítve ezzel
az elcseszett, törött énemet. De nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése