Kedves John!
Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? Ez mind leírhatnám, és mind igaz is volna, de ahogy újra elolvastam, csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak veled lehetnék, foghatnám a kezed, és láthatnám a ravaszkás mosolyodat.
Tudom, hogy mostantól ezerszer át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mint képzelnéd. Igazi úriember vagy John, és ezt nagyon nagyra értékelem benned. Amikor együtt voltunk, sosem erőltetted, hogy együtt aludjunk, és el sem tudom mondani, milyen sokat jelent ez nekem. Mindez csak még különlegessé teszi a kapcsolatunkat, és mindig így szeretnék emlékezni a veled töltött időre. Akár egy tiszta, hófehér, lélegzetelállítóan gyönyörű fénysugárra.
Mindennap gondolni fogok rád. Egy kicsit félek attól, hogy egyszer majd nem így fogsz érezni irántam, és hogy el fogod felejteni mindazt, ami köztünk történt. Úgyhogy a következőt találtam ki: bárhol is légy a világban, és bármi történjék az életedben, szeretném, ha minden teliholdkor – mint amikor először találkoztunk – feltekintenél az égen a holdra. Azt szeretném, ha ilyenkor mindig rám gondolnál és arra a hétre, amelyet együtt töltöttünk, mert bárhol s leszel, és bármi történjék velem az életben, én pontosan ezt fogom tenni. Ha nem lehetünk együtt, legalább ez kössön össze bennünket, és így talán képesek leszünk örökre együtt maradni.
Szeretlek John Tyree, és nem hagyom, hogy megfeledkezz az ígéretről, amelyet egyszer tettél nekem. Ha visszajössz, hozzád megyek feleségül. Ha nem tartod be az ígéretedet, összetöröd a szívem.
Szeretlek,
Savannah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése