Az emberek többségét félelemmel tölti el az öngyilkosság szó, sokaktól hallottam már, hogy sosem lenne képes önszántából megvágni magát.
Szerintem van az a pont, hogy annyira elviselhetetlen a fájdalom, hogy bármit megtennél, hogy enyhüljön. Habár nem mindig fizikai fájdalom, de az agyad az egész testedet elárasztja a méreggel, míg szépen lassan megőrülsz. Abban az állapotban nem lehet racionálisan gondolkozni, csak az van a „beteg fejében” hogy meg kell szüntetnie… bármi áron. Ahogy a hideg penge hozzáér a kidomborodó lüktető érhez, és egyre mélyebbre vésődik a finom bőrben, mígnem már annyira mélyen van, hogy elvágja vértől duzzadt eret. Abban a percben a fájdalom enyhülni látszik és könnyebbség árad szét testben. Van, aki megijed a vértől, és míg nem késő leáll. De a vágások nyomai nem múlnak el egyhamar, még 1 év után is ott lesz a bőrön, és az-az aprócska vonal mindig emlékeztetni fog a vágás előtti és utáni pillanatra, ahogy a hamvas bőrbe vésődött ugyan úgy az agyba is örök életre ott marad a „nyom”. Ahányszor ránéz, a karjára visszajönnek az emlékek… és újra érzi a fájdalmat.
Az első vágásnál elindult az ördögi kör..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése