Bárhogy is próbálom a javamra fordítani a belőle származó sérelmeket, s ha nem is igazán azokat, de a tanulságokat, képtelen vagyok rá. Legalább annyira szeretném visszakapni őt, mint lezárni ezt a gyötrelmes időszakot.
A másik felem tűnt el, a fél önmagam veszett oda öt perc leforgása alatt, nem is tudom, hogy voltam képes ott akkora önuralomra. Azután viszont újra minden összeomlott, nem láttam és nem látok azóta sem. Napról-napra mélyebbre húz. Annyit biztosan tudok, hogy nem tudom lezárni, még. Nem akarom elengedni, mert rettentően félek, hogy örökre eltűnne belőlem, amit tőle kaptam, amit ő jelentett nekem valaha. félek, hogy elhalványodna az énem, aki általa s mellette lettem, és nem maradna belőlem semmi, ami segítene továbbmenni egyedül. higgyetek nekem, jobb most egy helyben állni, néha összerogyni, akkor ülni egy kicsit, mintsem léptenként elesni.
De erőt kell vennem magamon. vészesen fogy az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése