Albert Camus egyszer azt írta:

„Áldottak a meghajolni képes szívek, mert azok sosem törnek meg”. Elgondolkodtató, ha nincs szenvedés, nincs gyógyulás sem. És ha nincs gyógyulás, tanulság sincs. A tanulás folyamata nélkül, nincs viaskodás sem. Már pedig a viaskodás az élet része. Minden szívnek össze kell hát törnie?