Vannak pillanatok, amikor igazán ki szeretnék törni, levedleni a megszokott arcom, kifordítani, és úgy visszabújni bele. Ezek azok a napok, amikor előveszem a szekrényből a fekete bőrkabátom, a vérvörös rúzsom, hogy írjak egy elborult novellát, vagy fessek egy hiányos öltözetű, női alakot. Aztán lenyugszom, átveszem a fehér bő fazonú, nyári ruhám, lemosom a sminkem, veszek pár mély levegőt, és elégedetten elmosolyodom. Hiszen a tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak, ahogy azt Marilyn Monroe is megmondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése