Körbe vesznek az emberek, társalognak, nevetnek, és látszólag jól érzik magukat. Néhányszor elmosolyodom, igen én is itt vagyok, hozzátok tartozom. De még sem. Fejben egyedül kószálok a sötét utcán és koptatom új, oly híres márkás fekete cipőm. Újra előjött ez az érzés, újra nem találom a helyem. Megint egy reménytelen helyzet kezd eluralkodni rajtam, amit nem tudok irányítani.
- Aludj velem a koliban, ő meg valahogy haza megy. Na, gyerünk már. – mondta a frissen megismert fiú
- Nem, haza kell mennem. Megölnek otthon és különben is. Az ott alvásból általában nem alvás van. Én nem vagyok olyan lány. – mondom kétségbeesetten
- Engem pedig ne általánosíts. Tudod hányszor aludtam már lánnyal?
- Jó, én meg hányszor hallottam már ezt a dumát – felelem ellenszenvesen
Ha egy fiú nem érti meg 20x éves korában, hogy egy lánynak – aki még 18 felett sincs – haza kell érnie, azzal már nem érdemes kezdeni… még ő is gyerek, vagy csak dugni akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése