Az eső szele összeborzolja hajam. Este 10 óra fele járhat, a házunk előtti lépcsőn ülök és cigarettázom. Hányszor ígértem már meg, hogy soha többé nem gyújtok rá és lám, még is. A sírás előtti gombóc a torkomban egyre nagyobbra és nagyobbra duzzad. Az agyam egyre több emléket idéz fel. Érzem bőrömön az érintéseket, hallom fülemben a nevetéseket és a dalokat. Nagy kövér könnycsepp gördül végig az arcomon, a számon át. Nem tudom, mi történik velem, képtelen vagyok magyarázatot adni erre a hullámvölgyre. Egyszer rajongásig oda vagyok egy új emberért, máskor pedig egy rég oly szeretett embert csókolok. Mindent összekavartam, legalábbis magamban. Nem megy az írás sem. Annyi mindent szeretnék papírra vetni, de a szavak elakadnak és marad a marcangoló semmi. Vesztemet érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése