A busz ablakának döntve fejem, csukott szemmel idéztem fel az elmúlt 4 óra történéseit. Különböző képek jelentek meg egymás után.
Fogaim belemélyedtek puha bőrébe. Felszisszent, majd kezemet felhúzva rántott mellkasára. Bohókásan megdörzsölte fejbúbom, és mosolyogva csókolt, egyre gyorsabban és erőteljesebben. Teljesen megfeledkeztünk mindenről, fekete szoknyám felcsúszva, mellkasa tele halványpiros csíkokkal. A tévében olimpia mehetett, levegő vételünk egyre hangosabbá vált. Hangos csörrenés. Tányér, nem tört el. Földön fekve, összebújva vártuk az aprócska ventilátor langyos fuvallatát. És ismét kezdődött elölről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése